Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Szabó Bálint

  • Tarkómon érzem a rettegést,
    amikor szemébe nézek démonjaimnak.
    Ez az érzés soha nem múlik el.
    A film vánszorogva pereg tovább,
    nappalt éjszakává, éjjelt nappallá téve.
    Az el nem foszló sűrű, fojtogató […]

  • Ma könnyezik az ég és könnyeznek a fák,
    gyötrő fájdalommal gondolok éppen rád.
    Szemem sarkából is könnycsepp csordul elő,
    fejemben bambulva zakatol a velő.

  • Szabó Bálint új bejegyzést írt: Te vagy 4 nap, 9 óra óta

    Te vagy a pusztító tűz,
    Te vagy az éltető víz.
    Minden, mi tehozzád fűz,
    vagy ami előre visz.

    Te vagy az édes álom,
    Te vagy a Nap sugara.
    Te vagy, akire vágyom,
    Te vagy Isten jutalma.

    Te vagy az én […]

  • Szabó Bálint új bejegyzést írt: Sikoly 1 hét, 2 nap óta

    Néma sikoly tör elő belőlem.
    Hallgatag csend, mely bennem honol.
    Az őrület halk szava szól hozzám.
    Bennem eleven emlékkép tombol.

    Láthatod, amint eltűnök lassan.
    Az idő pereg, de célja már nincs.
    Elérkez […]

  • Egy angyallány szállt alá a pokolba értem,
    amikor már semmi jó szót nem reméltem.
    A napsugár arca mindent beragyogott,
    el sem bírtam hinni, hogy most vele vagyok.

    Angyallány jöjj újra el, örökké rád v […]

  • Szabó Bálint új bejegyzést írt: Amikor 1 hét, 3 nap óta

    Amikor a kábulatod elmúlik.
    Amikor a mámorod is messze száll
    és csak is a fájdalom mely megmarad.

    Amikor az árnyékod is elbújik.
    Amikor a szíved is már meg-meg áll,
    akkor talán megérted majd önmagad.

  • Kedves, kedvetlen hamis barátok!
    Soha többé nem gondolok rátok!
    Inkább legyen száz őszinte ellen,
    semmint, hogy hamis barát egyetlen!

    Jobb nem törődni többé veletek.
    Nem akarom, hogy a sírba vigyetek.
    C […]

  • Ne gondozz és ne gondolkozz,
    hiába vagyok jó a rosszhoz!
    Bár nem vagyok már ártatlan,
    én sem vagyok ártalmatlan.

    Magam elől elrohantam.
    Belőled nyílt egy jégkatlan.
    Ahol aztán elolvadtam […]

  • E hevenyészett sorok,
    az elszoruló torok,
    egy ellenséges világ,
    most létezésért kiált.

    A széjjelhasadt lélek,
    az eldobható élet,
    egy unatkozó elme,
    már végleg útra kelne.

  • Negyven lepergett életév
    negyvenszer érzett halálvágy
    negyven ima az életért
    negyvenszer kihűlt dupla-ágy

    Negyven tagadott jó barát
    negyvenszer kapott nagy pofon
    negyven elvesztett fogadás
    n […]

    • Jó, tetszik!

      De azért a “negyvenszer érzett halálvágy” soknak tűnik egy kicsit. Ezen kéne változtatnod… 😉 (Na persze nem a vers szövegén…)

  • Szabadlábon védekezek,
    szabadlábon vétkezhetek.
    Szabadságom csak az enyém,
    szabadulni még sincs remény.

    Mocsárvízben dagonyázok,
    ész nélkül csak jól elázok.
    Mélybe ránt a sűrű hínár,
    zagyva dühö […]

  • Éhezőkért nem kell Afrikáig menni. Ez a vers a hazai (v)iszonyokról szól.

    Bálint

  • Ahol tarol a Turul,
    mert a bogyó elgurul.
    Ahol terjed a nyomor,
    és csak forog a gyomor.
    Ahol távol van nyugat,
    közelebb van kelet,
    ahol tavaszt nem lehel
    arcomba a kikelet.

    Ottan élek most is én, […]

    • Gratulálok, szívbôl.

      PiaNista

    • “az északi féltekén.
      Ahol sok a félelem
      és kevés az élelem.”

      …Akkor mit szóljanak Afrika egy jelentős részének a népei?

    • Éhezőkért nem kell Afrikáig menni. Ez a vers a hazai (v)iszonyokról szól.

      Bálint

      • Értem, és sejtettem.
        De akkor viszont a kifejezések nem a legmegfelelőbbek, hiszen az északi féltekén termelik (termeljük) meg a világ élelmiszerkészletének jelentős részét, ami egész biztosan nem kevés. Az elosztás persze biztosan nem a legjobb, ezt készséggel elismerem. De a sok olyan ország is az északi féltekén helyezkedik el, ahol (talán) jobb az elosztás is, mint máshol. Ily módon az “Északi féltekén, … hol kevés az élelem” mondat egyszerűen félreértelmezhető, csak parciálisan igaz, vagy legalábbis utópisztikusnak hat (lehet olyan, sőt talán már közeleg a kor, amikor már itt sem terem meg a szükséglet a déli féltekén túlszaporodott emberiség számára).
        Tudom, tudom, a “költői szabadság”… De az – az én véleményem szerint – nem mehet az értelmezhetőség rovására.

  • Ablakomon az üresség
    holt percei dörömbölnek.
    Eközben az idegeim
    lassú kínnal felőrlődnek.

    Elbújnék a világ elől,
    bárhová, csak messze innen.
    Illúzióm nincsen többé,
    nem maradt már miben hinnem.

    Éle […]

  • Szabadnak születtem,
    rabságra jutottam.
    Tehozzád hű lettem,
    előled futottam.

    Azt mondod, rossz vagyok,
    soha nem tagadtam.
    Azt mondod, az vagyok,
    én mindent megadtam.

    Nem loptam semmit se,
    sorsom egy k […]

  • Hívtál engem, de nem mentem veled.
    Nem rontok el egy másik életet!

    Szerelmed bennem ne keresd soha!
    Túl beteg vagyok, sorsom mostoha.

    Csak kioltanám izzó fényedet.
    Csak megrontanám naiv lényedet […]

  • Egyetértek. Kell az összehasonlítási alap!

  • Élek bele a világba,
    előttem járt, járatlan út.
    Nem mehetek más irányba,
    meg kell nyernem a háborút.

    Ezt a harcot csak én vívom,
    nem jön értem felmentőhad.
    Az eredményt majd megírom,
    ha valaki élve marad.

  • Tovább