Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Kolumbán Jenő

  • Hallom a magány halk zúgását.
    Félretaposott cipő az élet.
    Eltévesztett utaknak mását
    mikor az álom életre ébred.

    Mágnes mosolyú megtévesztés
    eleve már csalódás illatú,
    bolond reményű ész veszejté […]

  • Kolumbán Jenő új bejegyzést írt: Galaxisom 1 hónap óta

    Gutenbergünk galaxisában
    magam csak egy porszemnyi vagyok.
    Magukhoz vonzanak ellöknek
    engem az óriás csillagok.

    De mégis létezem és szállok!
    Szólok és kiált néha a szám.
    Tudom hogy semmi kis valómban […]

  • Pislog az utcai lámpa.
    Ablakon túl sanda fények.
    Gondoktól sötét világba
    emberek aludni térnek.

    Repülő lámpája villog.
    Zörgeti ágát a nyárfa.
    Csendben az ablaknál állok
    magányomba belezárva.

    Halk […]

  • Egyelőre még nem dörög az ég
    csak komor fekete felhők gyűlnek.
    Még nem kopog a háztetőn a jég.
    Madarak vészt jóslón csendesülnek.

    Fák nem susognak, hallgatva állnak.
    Gyökereiket mélyre engedik
    nem hajol […]

  • Édes testek nyíltak ki nekem,
    és nedves szájak adtak csókot.
    Felém tárultak féltett titkok,
    és térdre rogyva lettem boldog.

    Elcsendesedett bennem a vágy,
    kezem kedves emléket simít,
    vetített álmoknak képs […]

  • Színes szelek
    ringatnak.
    Elindul egy
    mosoly,
    csendben
    megérint.
    Meleg a
    keze.
    Levél kiált
    mielőtt
    lehullna.

    1974.10.26.-2015.08.13.

  • Szonett 2

    Írta: Kolumbán Jenő

    Lányok olyan hajlékony derekatok,
    mint mogyoró bokor rugalmas ága,
    mosolyotok a rét nyíló virága,
    az életnek ti folytatása vagytok.

    Szemem levetkőztet szemérmetlenü […]

  • Verseket fűztem
    szép lánccá nyakadba,
    de te letépted
    itt hagytál magamra.

    Díszítettelek téged
    ékes szavakkal,
    de te mind eldobtad
    mit adtam, haraggal.

    Nincsen több kincsem
    mindent neked adtam,
    ür […]

  • Mérték nélküli kockák
    az építések nyugalma,
    falamat ők alkották,
    törtek fel bennem magasra.

    Játékkockákból élet.
    Elhiszem hogyha felépül.
    Magányban élő lélek
    legvégső menedékéül.

    Lendkere […]

  • Mintha egy kapu nyílt volna felettem,
    lyukas lett a szürke felhő takaró,
    a kis foltban ott van az égnek kékje,
    a végtelen csak rajta át látható.

    Nézem a lassan zsugorodó kéket,
    a napfény felhő seregge […]

  • Értelmetlenek a mesék
    amiket mondtam magamnak.
    Ostoba, és buta beszéd
    én hittem egy belső hangnak.

    A realista én elveszett
    szép szavak áradatában,
    fogódzót hiába keresett
    a ritmusok halmazában. […]

  • Földre dobta árnyékát a felhő,
    és nem látszik tőle a nap.
    Ha érzékelésed egyszer felnő
    megérted az álmaidat.

    Kinyújtott kézzel és botladozva
    tétova szavakat suttogsz,
    ha falnak koppan benned a l […]

  • Korokon, és éveken át.
    Hiteken, és elveken át.
    Megalázva, és felmagasztalva.
    Minden hitemben lettem megcsalatva.

    Nem segített az öt érzékelés,
    mert a szívben lakott a tévedés,
    hogy más lehet a világ, […]

  • Nálatok is járt a Nemtudodki?
    Nem csak mesélte, de tette a csodát?
    Vizet borrá változtatott? I.N.R.I.
    Te meg tátott szájjal csak nézted:nahát!

    Mosolyt is próbált rajzolni ajkad?
    Legörbítette a gravitáció. […]

  • Ízek keserednek meg a számban,
    régvolt fájdalmak kivirágzanak.
    Élni kellene kicsit a mában,
    de elmúlt emlékek felzokognak.

    Alkonyat van, és lezuhant a nap.
    Fénylő pontok villódznak, csillagok, […]

  • A racionalitásból érkeztem
    irracionálissá tett világba,
    és értéktelen érméket verettem.
    Fizettem sokszor álom-valutába.

    Hegyeim tetején hívás csillogott,
    és a szemekben szerelmet találtam.
    Idő c […]

  • Egy arc magányos ablakban
    csak egy eltűnő sziluett,
    a kéz itt hagyta melegét
    de érintése oda lett.

    Köd szobor múlandósága
    el nem rettenti a szelet.
    A feloszló köd ruhában
    sebezhetőség lépeget.

    Al […]

  • Kolumbán Jenő új bejegyzést írt: Végül 5 hónap óta

    Sugaras fényű a villanás,
    kés élen sétál a pillanat.
    Nem él a perc percig sem talán,
    nem láthatod időd hogy halad.

    Elhomályosult színek mélyén
    mindig csak a fekete lángol,
    bamba homokszemek per […]

  • Köszönöm. Sajnos már nem tudom kijavítani. Valahogy elkerülte a figyelmemet

  • Tovább