Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

József Attila 100 Göteborgban

Emlékirat

Svédországban – Göteborgban -, így emlékeztünk meg József Attila születésének századik évfordulójáról.

hu. se. t

"József Attila 100" Göteborgban

Ott lebeghetett a lelke fölöttünk. Egészen közel. Hányszor dobbant meg a szívünk a büszkeségtől, hogy magyarok, svédek, fiatalok és idősebbek József Attila verseit mondták, énekelték ott, azon az estén a göteborgiVärldskulturmusè et-ben?
Születésének századik évfordulóját ünnepeltük. Szinte valamennyi magyarországi barátomnak, gyermekkori városnegyedem mai honlapjának is eldicsekedhettem vele: mi itt, Svédországban, Göteborgban József Attilára gondoltunk. Válaszaikat olvasva úgy éreztem, mintha személy szerint engem dicsérnének…
Göteborgban a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör titkárának, Sall Lászlónak támadt az ötlete, hogy ezt az alkalmat nem szabad elszalasztani. A Művelődési Kör segítségét kérte és kapta meg. Amikor a svédországi Magyar Nagykövetségnek is elmesélte, milyen tervei vannak, onnan a legteljesebb támogtásról biztosították. Így azután Sall Lászlónak már csak annyi teendője maradt, hogy megszervezze ezt az ünneplést.
A Göteborg szívében álló Världskulturmusè et falai felépítésük után még szinte száradófélben voltak, de valaki máris kopogtatott: "mi, magyar göteborgiak, arra gondoltunk, hogy szívesen megünnepelnénk egyik legnagyobb költőnk születésének századik évfordulóját, csak segítségeteket kérnénk, hadd jöhessünk ide svéd tisztelőivel együtt, s hadd akaszthassunk fel néhány festményt, vers-illusztrációt, meg ha netán még egy termet is kaphatnánk, ahol kb. száz ember…?". Nos, kopogtatni tudni kell, mert Sall Lászlónak azt mondták: "Ni är välkomna!". Ez pedig jó jel volt, hiszen máris lehetett folytatni a szervezést annál is inkább, mert László – már ebben a szinte még ötleti szakaszban is -, ott tudhatta a magyar nagykövet úr, Dr. Szőke László és a kultúrattasé, Tábori György úr támogatását. Bátorították és felajánlották Würtz Ádám remek, de jelentős mennyiségű vers-illusztrációjának szállítását, a szállítás összes költségét, s egy esetleges – az estét bezáró -, fogadás étel-ital-költségeinek részbeni fedezését. Amikor már majdnem csak az apró, gyakorlati részletek elvégzése volt hátra, kiderült, hogy ennek az estét záró falatozásnak a színhelye a Valand Képzőmũ vészeti Főiskola egyik terme, amely csak egy kódolt kártyával nyitható meg. A kártya pedig "fejvesztés terhe mellett" Urbán Attila zsebében volt. Attila azonban (nekünk) váratlanul bejelentette, hogy az orvosi vélemények szerint éppen az ünnep napján válhat időszerűvé várva várt gyermekük megszületése, de vállalja a "fejvesztést" és minden törvénnyel ellenkezve Sall Lászlóra bízza a kártyát (még a toalettekhez is szükség volt rá). Ez szép jele a bizalomnak. Köszönjük, Attila!
Megérkeztek a rajzok, a festmények, s közben telefonok, drótposták és SMS-ek surrogtak az éterben: alakult az est, az ünnep, a műsor részleteinek megformálása. Itt nem sorolom fel, kik azok a magyarok és svédek, vagy Svédországban született fiatalok, akik verset mondtak, zenéltek, énekeltek, vagy vállaltak egyéb módon közreműködést, de nagyon ide kívánkozik Ove Berglund, az "En eld som bränner mig" c. József Attila kötet fordítója nevének kiemelése, akit ízes hangján oly’ kellemes volt hallgatni, miközben ráismertünk az eddig magyarul hallott-olvasott sorokra.
– Bea, tudod, hogy tervezzük megünnepelni József Attila születésének…
– Tudom, persze! – mondta Maróti Beáta, s már gyanította, hogy feladatot kap.
– Igen – folytatta Sall László –, de azután lenne egy kis fogadás és jól jönne valami harapnivaló, meg egy kis üdítő.
Ezzel ez a kis részlet is elintéződött, mert Beáta, részben Kók György segítségével, megvásárolta, amit kellett, s barátnőjével, Szabó Katarinával hatalmas asztalt terítettek abban a "belépés csak kódolt kártyával" teremben. Volt magyar kenyér, magyar kolbászok… karikákra vágva (mindketten alaposan elvágták az ujjukat), savanyú uborka, körözött, téliszalámi, pogácsa, édes sütemények, sajtok, szőlő, kristályvíz, más üdítő, meg egyebek. E sorok írója is segédkezett, de nem vágta el az ujját. Terítés közben megérkezett boraival az Egerben gazdálkodó svéd borász, mondhatnánk a hazánkba szakadt hazánk fia, Lars R. Nilsson, aki szintén "feltöltötte" asztalát poharakkal, fehér és vörös egri borokkal (ld. www. eged-mountain. hu). Kostolónak…

Abban a kellemetlen, hűvös, esős időben együtt hajtottunk át a Världskulturmusè ethez, s még jókor. Alig, hogy üdvözöltünk néhány régen látott svéd és magyar ismerőst, épp, hogy megnéztünk egy-két festményt, rajzot, máris tapsolhattunk a mikrofon elé álló magyar nagykövetnek, dr. Szőke László úrnak, aki alaposan kifáradva az előző napi miniszterelnöki tárgyalások miatt, csak rövidítve mondhatta el sokkal hosszabbra és személyesebb hangvételűre tervezett megnyitóját. Sajnos, így a későbbi fogadáson sem kóstolhatta meg a finom falatokat.
Hogyan hagyhatnám elmondatlanul, hogy 1957-ben egy teljes nyáron át zongoráztam Balatonszárszón, s dobos kollégámmal együtt annak a háznak a falszomszédságában laktunk, amelyből József Attila rohant végig azon a ma is létező keskeny, kitaposott ösvényen, amely – neki – ott végződött a vágányoknál, amelyen már lassított az állomáshoz közeledő vonat. Pedig annak a keskeny ösvénynek ott volt a folytatása a vágányok túloldalán is…
Végezetül még annyit, hogy ennek a kis beszámolónak megírásakor nem akartam szóvirágokkal díszítve "elmagyarázni" az olvasónak, milyen sokat jelent egy ilyen rendezvény a magyar kultúra terjesztése szemszögéből nézve, s hogy milyen rendkívül felemelő érzés volt hallani és látni a fiatal és nem-fiatal fellépők igyekezetét, érzelmileg maximálisan átélt bizonyítását annak, hogy József Attila itt él közöttünk, a szívünkben, azok szívében is, akik Svédországban tanulták a magyar szót, vagy svéd nyelven ismerték meg József Attila verseit.
Köszönjük a Världskulturmusè etnek, hogy nem csupán alkalmat adtak, de még írásbeli szerződést sem tartottak fontosnak, hogy a magyar szó, a magyar gondolat megnyilatkozhassék. Lehet, hogy újra kopogtat… Ja, egyébként Sall Lászlónak most van egy ötlete…

Maróti László
Göteborg 2005

Latest posts by PiaNista (see all)




  • Szólj hozzá!