Világos ég
sötét az út
megáll az éj
pipára gyújt
a két szekér
az egyik én
a másik én
amerre visz
megáll a tél
eső után
a mag kikél
Attila sem
Miklós se vár
bilincsbe zúz
rozsdába zár…
De eldobom
a rímeket
anakreon
ma elmehet
/
csak vizslatom
tenyeremen a szürke utakat
a repedéseket
rajta a por rózsáit a sarat
hogy megtaláljalak
lesem a lépteket a lábnyomot
tőlem el
avagy felém tartanak a szavak
és úgy alszom el
hogy senki nem felel
csak a rímek maradnak
és a hendecassilabusok
a fejemben
köztük elveszem
zavartalan.
2009.
aron legutóbbi művei (összes megtekintése)
- hiátus - 2020-11-20
- Szabadvers a tévedésről - 2020-06-25
- szabadballada a tölgyről - 2020-05-25
Ne fájjon, neked se…
Tenyeredet hűteni, szomjadat oltani, hó-pelyhecskét libbentek.
„Mellre teszlek, elringatlak…”
(Ölembe veszlek,…szeretgetlek… jelentéssel)
ANYJA-ANYA_AYNA
Ölellek:
Eda
Köszönöm.
Már-már kísérteties utak, labirintusok a szavak szürkés világában… Tetszett a rendezetlensége.
A kötött formával való tudatos szakítás az elválasztás után. Köszönöm.
Kíváncsi voltam az ars-poeticádra. Tetszett, amit itt találtam.
Köszönöm.
Nekem is tetszett.
üdvözlettel:
PiaNista
Már régi vers…
Köszönöm.
Áron