Lehajtott fejű utcalámpák alatt,
utolsót szusszan az éj.
Kéjek, imák, sóhajok hangja
lassan a semmibe vész.
Szürke felhőpaplant húz
magára a tegnap,
hajnalt bont az égre
napsugár éles kése.
Új nap a magányra.
Destiny legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Évforduló - 2019-11-01
- Szeretnék… - 2019-07-12
- Gombolyag - 2019-07-11
Érezhető. Az alatt után nem kell vessző.
Áron
Kivenném, de tod, hogy nem mén a javítás. Minnyá írok az illetékes Úrnak 🙂
Igen. Új nap a magányra. Miért érzem ezt most aktuálisnak?
Gyönyörűt írtál Des! 🙂
szív neked. boszorka
Köszönöm Boszim!
Ölellek 🙂
Azért mindig van valami ambivalensen letisztuló érzés az új nap magányában. Néha nem olyan rossz az, ha zárul egy fejezet…
Már rég nincs bajom a magánnyal. Azt nem mondom, hogy szeretem, de azzal kell együtt élni, ami van, és megpróbálni kihozni belőle a legjobbat.
Átéreztem. Fájt és tetszett egyszerre.
Jó vers, Des.
Ölelés 🙂
Köszönöm Zsolt!
Én is ölellek!