a házasság
nem tartotta
be ígéretét
senki sem
mondta többé
hogy szeret
csukta az ajtót
a hajópadló
nagyot
reccsent
lába alatt
pókháló lengett
a sarokban
halott színészt
siratott a taps
fejjel lefelé
himbálóztam
egy színházi
függönyön
a deszkákon
apám ordított
szedjem össze
magam
de a részek
szétgurultak
elvesztettem
szegény fejem
ölembe vettem
anyám helyett
hajam simogattam
Kiss Anna Mária legutóbbi művei (összes megtekintése)
- 2017 nyara - 2019-08-25
- Godot-ra mindhiába - 2019-07-09
- Horpács - 2019-07-04
Emlékszem rá, a saját fej elkapása, a szülõk jelenléte, a házasság rémképnyi maradéka minden rossz nap konklúziója. Dühös vagyok (meg a fejem is fáj).
Ölellek
Kifordított valóság, de sajnos igaz valóság. Jó versben.
Áron
Remekseg. De valahol mashol ezt mintha mar mondtam volna. Osszeteveszthetetlenul Te vagy. Olellek.