Johanna örök
A táncok, amíg voltak, elringattál;
ameddig nézem a múlt lapjain
vidám tervünk színehagyott képeit,
körül mást fon karod puha bőre…
az illat, mi rólad szép nyáron áradt:
eltűnt már az üres hófüggöny-télben.
Immáron összhang ural, nem hiénák –
s az érkező új nap üdítő vigasz;
bár megöl hiányod, kiút vagy nekem,
az időtlen lét kulcsa, mely zárat nyit
odafönt a menny vaskos kapuján,
szívem, óh te hölgy: soraim ne szidd!
Lettél ugyanis tetszetős pántlika –
mi több, sírig tartó, becsült ajándék;
egyedül virág oly kihalt lelkemen,
díszem a környék porában szüntelen,
hol őzike fut gyorsan át zöldeken,
várlak ideát… és azon túl. Ámen.
Szerző/műv. rendező: Tóth Ferenc
Előadó: Csankó Zoltán Jászai Mari-díjas színművész
Zeneszerző: Nagy Lajos
Kíséret: Klarinét, zongora és orgona
- Plátói akroteleuton - 2019-01-01
- Hűvös nyári szellő - 2016-05-08
- Mi hermosa Juana perdida - 2016-04-18
Te jóisten, Csankó Zoltán mekkora… nem rossz a vers, a zene, a versmondás azonban a legjobb, ne haragudj meg érte. Hogy a versről is mondjak valamit, erős az eleje, a karod puha bőre sor borzongató, és az a finom intertextuális vonal az Anna örökkel nagyon ízletes.
Nem véletlenül bíztam profikra ezt és a másik 2 versem. Örülök, hogy ez ennyire tetszik, és köszönöm a véleményt!
Élmény volt meghallgatni (is)! Mennyire más lehet csak magunkban olvasva, és mennyit adhat (elvehet) belőle a hang.
Gratulálok a vershez, előadáshoz, zenéhez.
A rendezőnek is! 🙂
üdv
Julianna
Igen, bizony a zenét se felejtsük el, az is több, mint jól el lett találva. 🙂
Köszönöm a hozzászólást!
Tisztelettel: Ferenc