Botond a kis vakond

Botond a kis vakond

 

 

Sötét alagútban előre törekszik,

Gyökereket keres, jól sohasem lakik

Botond

A kis vakond.

Valahogyan senki nem hiszi, amit mond,

Gondolják csak viccelt vagy egy kicsit bolond,

Mert egyszer eltévedt, azóta meséli

Különös élményét. Még maga sem érti

Botond

A kis vakond.

Egyszer, még régebben, oly’ tájon volt dolgos,

Ahol sok gyökér volt: zsenge és zamatos.

Felajzva kapkodott, nem tudott betelni,

A sokféle ízzel hasát kényeztetni

Botond

A kis vakond.

Elfogyott egy gyökér? Nem kesergett érte,

Gyorsan rátalált egy közelben levőre.

Egyszer nagy sietve föld alól az orra

Kicsusszant váratlan: „Jaj, hát ez micsoda?”

Nem tudta felfogni, hogy ez igaz lehet,

T’án gyomrát rontotta amit aznap evett

Botond

A kis vakond.

Ám hogy hogy csinálta, nehéz megmondani.

Szinte felkiáltott: „hisz itt nincsen semmi!”

Vissza is bujt nyomban, gyorsan, le a földbe,

Le a biztonságba, haza a sötétbe.

Pezsgő élet folyt ott, jól ismert mindenkit,

Férgeket, bokroknak s fáknak gyökereit.

Nem tudhatott róla, hogy a Nagyvilágban

Minden viszonylagos, akár fönt vagy lent van.

Mért is tudta volna? Nincs ezzel semmi gond!

Vidáman él s boldog

Botond,

A kis vakond.

Göteborg, 09.09.21.