Nem kellenek szavak,
nem kellenek hangok,
nélkülük is érzem,
némaságod harsog.
Minden igaz hazug
igazat alkudott,
kellettek a szavak,
nem baj, hogy hazudott.
Tudjuk mi azt, némán,
miként, hogy lehetne,
de mindent eldöntött;
mondd, hogy hogy tehetted?
Elfojtott gondolat
őrlődik malmába’.
Arra kérlek, Uram,
szívével hadd lássa!
Kellenek a szavak,
sajgó, néha álnok,
nélkülük elvérzünk,
nem volnának álmok.
Ezek híján létünk
élőhalott álma,
bár keresztre feszít,
igaz, mindhiába.
Minden igaz hazug
igaza hazug most.
Kellettek a szavak,
mindegy, hogy hazug volt.
Nélkülük a remény
fullad némaságba.
Kellenek a szavak.
Legyen szép az álma!
Megjegyzés: 2013. 01. 27. J.
