168 HÓNAP

1

Meghalt Federico García Lorca,
Anyám Ellis Islandon megfeneklett.
Apám keramikus akárcsak Gorka,
Már dúlt a háború, mikor gyerek lett.

Óvóhelyen készített apró torta,
„Óra!” „Óra!”… s egy alma a gyereknek,
Visznek, hoznak az oroszok gyakorta,
Ha mást nem, hát zaját a fegyvereknek.

„Uram segíts! A melleim kifogytak…
Néhány nap és a gyermekemnek vége”
Zokognak, és a gyomraik korognak.

Cigány gyereknek úr a tejtestvére,
Fügét mutatva arrogáns koroknak,
Remeg a szív örökös készültsége.

2

Remeg a szív örökös készültsége.
A Vígszínház is már bombajárta rom.
Apám rohant, a díszletraktár ég-e…
De géppisztolyt fogott rá egy barom.

Csak egy lapot kapott a felesége:
„Tónikát neveld fel angyalom”
És egy civil barakk feketesége
Elnyelte, mint az árnikát a gyom.

A háztetőszirénák vészt dudáltak,
A légitámadás már Pestet szórta
A németek még nem kapituláltak

S a Rózsadombról belőttek gyakorta
Parányi jele bármi mozdulásnak,
Ugat már a boforcok dupla torka.

3

„Ugat már a boforcok dupla torka…”
Meséli Sándor, saját apám helyett,
(Majdnem-apám, nyugdíjas ász pilóta,
Brandenburger géppel a felhők felett).

Szerettem őt, bár nem tudom mióta,
Szabályt, törvényt semmit meg nem szegett,
Horthy alatt szolgált – ez volta nóta,
S internálták a régi ezredest.

Innentől minden emlék dokumentum,
Hajlott korom egyetlen nyeresége,
Énekeltük: üdvözlégy szakramentum,

Asszonynak, lánynak sovány menedéke,
Boszorka maszk – túlélő rekvizitum.
Patruj! Patruj! A háborúnak vége!

4

„Patruj! Patruj! A háborúnak vége!”
Február tíz, a tortán három gyertya,
Mellékajándék a párizsi béke
És tíz forinttal hercig kis koverta.

A „Valahol Európában” éve,
Nagyanyám meg egy külön filmnovella
Évekig ült bezárkózva, félve
Kozma Lajos tervezte kisfotelba’

Áprily háza, Enyed, édes Erdély,
Ezredesné, (komprimált hiányérzet)
Barnult fotókból körbe-körbe szentély,

Hamar felejtsük el ezt az egészet!
Dallamfoszlányban megmaradt a rejtély:
Ki tudja merre, merre visz a végzet…

5

„Ki tudja merre, merre visz a végzet”
Rég betiltott nóta, erről nincs vita,
Éber elvtárs az államrendészet,
Se négy folyó, se Csik, se Hargita.

S ha nincs benned önkéntes szégyenérzet
Sittre vágni van rá praktika.
Új Vígszínház: Simone és a béke.
Nincs a páholyok között már plasztika.

Mikrobarázdás „szájúz nyerusímüj”
(Goldmárk se más, a mi fizikusunk)
Az ellenség sorába kell beépülj!

A kisgazdákkal nem boldogulunk.
Ne színpadra, barikádra készülj:
A párttal, a néppel egy lesz az utunk.

6

A párttal, a néppel egy lesz az utunk
A karácsonyt úgy hívják: fenyő ünnep.
Már béke van, de mi addig harcolunk,
Míg kútfejét meg nem leljük a bűnnek.

Futballozunk, úszunk, bokszolunk, futunk,
Ahogyan az elvtársak hegedülnek,
S a vasfüggönyön, ha egyszer túljutunk,
Asszonyaink már szabad embert szülnek.

Hogy jobbra fordul, el ne hidd a jósnak,
Ében kereszt, mit rág már az enyészet,
S megbélyegeznek vad reakciósnak.

Figyelni kell, hogy ki kivel beszélget.
Nehogy fecsegj a hozzátartozóknak!
A szabadság egy baljós kényszerképzet

7

A szabadság egy baljós kényszerképzet:
Megyünk Rióba egy gyönyörű hajón
Hol óhajunkat lesi a személyzet…
A Niagara… és a Grand Canyon…

Köntöst szabott a csontsovány reménynek
Anyám meséje színesben álmodón.
Apám meg megmaradt konok keménynek
És reakciósnak önfeláldozón.

Hófehér gyöngyvirág áruld el nekem…
Csak ne itt, ne most mert könnyen lebukunk
Ákos Stefi: Csak a szépre emlékezem.

Ha itt az idő, majd szembefordulunk…
Csak mosolyogj rám, és fogd meg a kezem
De ha elpofázod, börtönbe jutunk.

8

„De ha elpofázod, börtönbe jutunk”
Nem jön be jól az Amerika hangja
Voice of Amerika – csak magyarul tudunk
Zavarás van, mint ezer nyüzsgő hangya.

A házbizalmi beépített durung,
Felriadunk a lépcsőházi zajra
Talán elvtárs az úr? Már megbolondulunk.
Nem elvtárs, ha értelmiségi sarja!

Rákosi Mátyás születése napja
Piros szatént kell vinni és ragasztót
Josip Broz Tito a láncát harapja

Utólag már csak rémületes maszkok.
A Vígszínházban Georges Roland darabja
Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp!

9

Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp!
Az év ezerkilencszázötvenhárom
Eltüzeljük a nagy családi naplót
És eltűnik egy kedves, jó tanárom.

Kláritól kapok egy barna mackót
A Kossuth-díjból nem sok, úgy találom
Kiherélik a magyar parasztot:
Be kell szolgáltasson bármi áron.

Most gyöngyvirágtól lombhullásig élünk,
Cinikussá válunk és közönyössé
És nem az erdő nagy vadjától félünk,

Emberek lettek gyilkos ördögökké
Ha provokálnak, legtöbbször kitérünk,
Fred Zinnemann: Most és mindörökké

10

Fred Zinnemann: Most és mindörökké,
Ásványrárónál átszakadt a gát és
Mégsem válhatott mindenki közönyössé…
A folyó, ahonnan nincs visszatérés

Pajtás szaladj, piros nyakkendőt kössél!
Kötelező lesz az egyszerre lépés.
Fényes szelekből így lesz vérvörös szél.
Majd megszokod, ha rossz a csizmabélés!

Fiam! Fiam! Próbálj meg mégse szólni!
Nem nékünk vannak itt a titkos ajtók
Little Richard: Good Golly Miss Molly

Elvtársak csöngetnek és a végrehajtók,
Csúcs design a golyóscsapágyas rolli,
Egyes tanárok rendkívül gyanakvók

11

Egyes tanárok rendkívül gyanakvók:
Hallgatsz e nyugati rádióadót?
Le kell tagadni Csekét, és a magnót,
Hogy antennának jó egy darabka drót.

A kedvencünk a Rock Around The Clock volt
Éjfél után a Luxemburg hangja szólt
A fantázia messze elbitangolt
S a párttitkár tanár úr így kapott gólt.

Hat éve már, hogy iskolába járok,
S a nagy dumákban semmi ráció,
El –eltűnnek az ismerős tanárok.

Létkérdés a gyors asszimiláció,
Átlátszóak az eszmefuttatások…
Petőfi kör, címer, proklamáció.

12

Petőfi kör, címer, proklamáció,
A ház előtt orosz tankönyvek égnek,
Fejetlenség, rumli, demonstráció
De vörös csillag nincs, hála az égnek!

Átállt orosz tank… (ez ilyen náció),
Nem örültek a Nagy Imre beszédnek,
Olaj a tűzre, csak provokáció!
A balga nép, akit hülyének néznek.

A jó barátok át a zöld határon
Megunva ezt a bolsevista feszkót
Mentek, rohantak innen bármi áron…

Rosszat nem írtak persze vissza – sem jót
Hol vannak most…talán a másvilágon
Lajka kutya, Szputnyik, űrteleszkóp…

13

Lajka kutya, Szputnyik, űrteleszkóp,
Atomjégtörő és hordszárnyas hajók,
Fű alatt üzenni mindig lesz kód,
S a vicceken röhögni kell, ha jók.

És krémkávéval szaglanak a presszók,
De finomabbak már a pressziók
Mész alá kerülnek régi freskók,
S a rémhírekre jönnek verziók.

Októberben bukéja lesz az ősznek
Egyes helyekre visszamenni jó…
Egy pukkanástól frászt kapunk, hogy lőnek

Történelmet írni most kemény dió
Nem mennék rendőrfelügyelőnek
Hosszú forró nyár, s utána semmi jó

14

Hosszú forró nyár, s utána semmi jó,
Büntetőhely a kültelki színház,
Ellenőrzött öltöző folyosó
A varrógépen Kossuth-címer hintáz

A kis büfében esténként enni jó,
Minden este kint a tábla: telt ház
Olyan hely, mint egy kedves panzió
Apám emléke, mint a hinta felráz.

Meghalt a furcsa asszony Hilda néni
Meghalt a nő, a gyönyörű Szemes,
Meghalt, aki a hangján bírt zenélni

Meghalt, a nagy a híres mindenes,
mint a nagybőgő muzsikált a torka.
Meghalt Federico García Lorca.

15

Meghalt Federico García Lorca,
Remeg a szív örökös készültsége
Ugat már a boforcok dupla torka,
Patruj! patruj! A háborúnak vége.

Ki tudja merre, merre visz a végzet…
A párttal, a néppel egy az utunk
A szabadság egy baljós kényszerképzet
De ha elpofázod, börtönbe jutunk.

Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp
Fred Zinnemann: Most és mindörökké,
Egyes tanárok rendkívül gyanakvók.

Petőfi kör, címer, proklamáció.
Lajka kutya, szputnyik-egy, űrteleszkóp,
A Hosszú forró nyár, s utána semmi jó.

Jegyzetek: ELLIS ISLAND – az Amerikába bevándorlók karantén szigete New York mellett; BOFORC – kétcsöves légvédelmi ágyú; BRANDENBURGER – felderítő repülőgép az első világháborúban; PATRUJ – orosz katonai rendőrségi különítmény; ENYED – Nagyenyed, település Erdélyben. PLASZTIKA (a páholyok között) – a volt Rádiusz mozi félmeztelen kariatidái; GOLDMÁRK (Péter Károly) a mikrobarázdás hanglemez feltalálója; ZAVARÁS – a nyugati rádióadók technikai zavarása; GEORGES ROLAND a Simone és a béke c. nagysikerű vígszínházi előadás szerzője (fősz: Tolnay K.); FRED ZINNEMAN – a Most és mindörökké c. film rendezője; CSEKE – Cseke László a Szabadeurópa zenei szerkesztője (Tinédzserparti). LUXEMBURG – éjszakai könnyűzenei adó az ötvenes években. SZEMES – Szemes Mari színésznő (1932-1988); Hilda néni – Gobbi Hilda szinésznő (1913-1988)