A dallam

Szorongva
születik a szó
értetlen dobhártyákról
pattanva iszkol
az indifferens térbe
törött bordái kastélyában
bolyongva jár egymaga
a nihil labirintusából
nem vezet út
áttetsző a test
szájában szikla
a lexémákból emelt lépcső
újra és újra leomlik
a dallam elcsitul.

boszorka legutóbbi művei (összes megtekintése)




7 hozzászólás “A dallam

  1. boszorka írta:

    Talán igen, talán nem. Mindannyian másképp éljük meg a harcainkat. Azt hiszem az “alkotás” nehéz háború, önmagunkkal, a mű létrehozásával, és gyakran érezzük értelmetlennek, nehéznek, exhibicionizmusnak, ( holott elzárkóznánk legszívesebben az egész világ elől) szóval Évikém, gáz az egész. Kitesszük a lelkünket prédaként a vadászoknak, rosszakaratú, értetlen emberek kénye-kedvére, ( Anna remélem olvassa) Te meg egy kis Hős vagy a szememben, mert megvédted, vagy mert elmondtad őszintén a véleményed. Anna második volt itt, aki barátnak jelölt. Sosem hittem volna. Ez egy jó csapat, nem kellene hagynunk, hogy széthulljon. Sokat írtunk egymásnak néha negatív vélemények is elhangzottak, és néha nagy dicséretek, biztatások is, és sok pici sejtet ismertünk meg egymásból. Szeretlek Benneteket, na!
    Puszi. boszi

  2. Mona írta:

    Úgy kezdõdött az egész, hogy õ védett meg, õ a hõs. És lehet értelmezni…meg félreértelmezni, de ha nincs szív, lélek az emberben, amibõl adjon a másiknak, akkor nem szabad megszólalni. Úgy nincs értelme.
    Az egész meg úgy kezdõdött, hogy te védtél meg mindannyiunkat a firkán még õsszel, amikor valami brom osztotta az észt. Arra már nem emlékszem, de Rád igen. <3

  3. boszorka írta:

    Arra már én sem emlékszem, de azt tudom, hogy nem szeretem az igazságtalanságot. Persze igyekszem kimaradni a vitákból, a szerkik között lévő problémákat kapcsolatban meg nem is vagyok kompetens, hogy beleszóljak, hisz nincs elég infóm ehhez, de azért nem vagyok vak. 🙂

Vélemény, hozzászólás?