Anya

Anya ez fáj!
Fáj, ne szólj!
Anya ez fáj,
Fáj, ne sírj…
Halálos, gyötrő,
égő kín,
hét szöggel
kivert
fájdalom.

Nem kértem tőled
az életet,
nem kértem tőled
a szavaid,
nem kértem el
a lelkedet,
nem kértem el
az álmaid.

De itt vagyok, s
életem izzó tűzzel
vonják be szavaid…
Ha egyszer elmegyek
szét fogom törni
a vágyaid…
Itt vagyok, s fáj,
ha rájövök,
nem engem hívnak
hangjaid.

Megszültél és
felneveltél,
a te sorsod már
végtelen,
megszülettem,
s tönkretettem
saját magam
az életem.

1993.
Első versem, amit megmutattam valakinek.

Latest posts by aron (see all)




5 hozzászólás “Anya

  1. Mona írta:

    Nagy mérföldkő, amikor rádöbbenünk szüleink tökéletlenségére…de alapvető ahhoz, hogy saját magunk tehessük tönkre mindent. Az élet már csak ilyen.

    Nem mondtam volna meg, hogy ennyire régi. Talán a kirobbanó érzelem miatt.

Vélemény, hozzászólás?