Anya álma

A kis konyha az otthon.
Anya bablevese az asztalon hűl,
moss kezet!
lágy hangon korhol,
aztán fájós derekát simítva
lassan leül.

A lépcsőházat már felsöpörte,
a kuka még tele hassal vár,
ifjú arcáról a mosolyt törölte,
a nincs, és a soha már.

Egy lakó szánakozva magához int,
a gangon ülve
cukros kenyerem majszolom,
itt egy alig használt kabát, mondja,
a tiéd elég kimustrált angyalom.

Mosolya fakó, és hazug.
A szemébe nézek,
még nem láttam ilyen butát,
mi nem hordjuk soha
más levetett holmiját.

Az én anyám nekem,
híres operákról mesél,
vasárnap is munkába megy,
mert őszintén remél,
hogy belőlem híres ember lesz,
ez a legnagyobb álma,
hát hogyan férne meg rajtam
más kinőtt kabátja?

boszorka legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “Anya álma

Vélemény, hozzászólás?