Anyám nevetése repül a szélben,
színes pántlikából szirmot formáz
bokorágon, majd pillangóként
száll tova – csengő hangján trilláz -,
de könnyet űz, ha az élet engem bánt
kínt röhögve, s gonoszul mostoha.
Anyám nevetése repül a szélben,
színes pántlikából szirmot formáz
bokorágon, bölcs mosollyal oldja,
kergeti homlokom gondterhelt fellegét,
vigyázza léptemet, s mert botlom is,
azonnal Ő nyújtja felém két kezét.
Hajába holdfényt szőttek az évek,
ám szeméből koldul most is kéket
az ég, dalolva dacol velem betyármód,
ha lassulni érzi múló időnek kerekét.
Anyám nevetése repül a szélben,
aranyszállal hímzett kis pántlika,
keserű búbánatok ellen a szívemre,
szelíd szeretettel kötött masnija.
ppj
2010/2016
- Napló – Levél VII. - 2017-01-09
- Csengettyű szól most - 2016-12-29
- Hóangyal - 2016-12-10
Szép. Kicsit sűrű, sok, de 2010 már nagyon régen volt… 🙂
Viszont még ma is így van! 🙂 (bármikor elsimítja homlokom ráncait, és letörli a könnyeimet) Nehéz új verset írni hozzá, mert inkább prózában gondolkodom. Majd lesz olyan is. 🙂
Köszönöm!
C*
Emlékezzünk Julianna! Én írni nem tudok, és persze nem csak ma gondolok rá könnyes szemmel.
Kedves vers! Szép napot
Köszönöm Feri a nagyon kedves szavaidat, remélem a szép emlékek mindig megmaradnak, és ilyen napokon megkönnyítik az emlékezést.
J.
nagyon kedves vers:)
Köszönöm! 🙂
De szép, megmelegít ennyi szeretet . 🙂
ölellek,
mara