Anyám nevetése repül a szélben

001anyAnyám nevetése repül a szélben,
színes pántlikából szirmot formáz
bokorágon, majd pillangóként
száll tova – csengő hangján trilláz -,
de könnyet űz, ha az élet engem bánt
kínt röhögve, s gonoszul mostoha.
Anyám nevetése repül a szélben,
színes pántlikából szirmot formáz
bokorágon, bölcs mosollyal oldja,
kergeti homlokom gondterhelt fellegét,
vigyázza léptemet, s mert botlom is,
azonnal Ő nyújtja felém két kezét.
Hajába holdfényt szőttek az évek,
ám szeméből koldul most is kéket
az ég, dalolva dacol velem betyármód,
ha lassulni érzi múló időnek kerekét.
Anyám nevetése repül a szélben,
aranyszállal hímzett kis pántlika,
keserű búbánatok ellen a szívemre,
szelíd szeretettel kötött masnija.

ppj
2010/2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




7 hozzászólás “Anyám nevetése repül a szélben

    • P Pálffy Julianna írta:

      Viszont még ma is így van! 🙂 (bármikor elsimítja homlokom ráncait, és letörli a könnyeimet) Nehéz új verset írni hozzá, mert inkább prózában gondolkodom. Majd lesz olyan is. 🙂
      Köszönöm!
      C*

Vélemény, hozzászólás?