Április bolondja

Hárommal ötven fölött
az ősz beköltözött
volna hajamba,
de kajakra.
A fodrász nyírt és festett,
és feslett ruháim
újra cseréltem,
vadonatra.
És mert magányra jutott,
az elme elfutott
flúgos futamra;
Üres járat.
Biztos kezekkel ütött
billentyűzet fölött
trillát játszottam,
zongorásat.
Kocka lettem? Talán. Bár
néha, mikor léha
agyam még lázad
(ne mérj lázat!),
alkotok verset, gyertyát,
írott tojást, ételt,
vagy egyéb tételt,
pirkadatig,
és ha bánatos lennék,
magam kinevetem
apró tréfaként –
balfék, van mit!
A kedvem nevet, vagy sír –
változó április –
de süt a nap még
talán délre,
akkor is, ha délelőtt
zordonan havazik,
szivárvány ível
könny – esőre.
Kopár szirt oldalán is
zsenge élet fakad,
dacolva kacag,
virít, éled,
Főnix vagyok, repülök,
könnyem gyógyít téged,
hamuvá égek,
mégis élek.
Tavasszal új erőre,
kapva ismét szállok;
tréfás április,
bolond lélek.

NeMo legutóbbi művei (összes megtekintése)




9 hozzászólás “Április bolondja

    • NeMo írta:

      Nem veszem 🙂
      Már csak ezért sem, mert sokat csiszoltál a régebbi kritikai stílusodon.
      Látod, tudod te ezt így is! 🙂

    • Ferenc Ficzura írta:

      Szia NeMo! Tudhatnád sokszor a segítő szándék félreértéseket szül és pláne ha esetenként tévedek. Hidd el én nem szoktam utálkozva és paraszt módjára hozzászólni erre tanúm a másik oldalon írt több ezer hozzászólásom. Viszont már meggondoltan próbálok megszólalni az biztos.
      Szép estét.

    • NeMo írta:

      Ez így van. A másik oldalon sok esetben falra másztam tőled, ami a túlsúlyom leadásában talán segített, a lelki békémben biztosan nem 🙂 🙂 🙂
      De látod, észrevettem, hogy változott a stílus!
      Abban pedig a legvadabb kritikáid esetén sem kételkedtem, hogy tuti jó szándék és őszinteség vezette a tollad (kezde, klaviatúrád, stb)
      Barátsággal: Marcsi

    • NeMo írta:

      Köszönöm! 🙂
      Akik számítanak az életemben, megemlékeztek erről a napról, sok öröm ért.
      Igyekeztem elbolondozni, hiszen az idő múlásával csakis a humor tud megbirkózni.
      Időről időre átgondolom, mit tettem, és mi az, amit még szeretnék, ilyenkor talán álmodozgatok is kicsit, de az álmodozásom korlátai valóban hajlamosítanak némi melankóliára.
      Minden véges, tehát örülök a napnak, a percnek, a pillanatnak, az apróságoknak, amik boldoggá tesznek, és igyekszem fiatalnak maradni mind testben, mind lélekben. Remélem, ez így marad életem végéig, bármennyi is van megírva számomra a nagykönyvben, legyen az egy nap, vagy további több tíz év…
      Ölellek:
      Marcsi

    • NeMo írta:

      20 év múlva? Azt még elébb meg kell érni!
      És mint írtam, pozitív és negatív, fájdalom és öröm karöltve jár,
      (“szivárvány ível könny-esőre” )
      természetesen.
      Április bolondjainál pedig hatványozottan és felfokozottan.
      Amire viszont mindig örömmel gondolok:
      azonos a születésem napja Örkény Istvánéval 🙂
      Szeretettel ölellek: Marcsi

Vélemény, hozzászólás?