Átszivárgás

Nem-létbe horpad gömbjével
kemény arca hátat fordít
– mint díszes gyűlölt harag

Egyszerű lyukakat tűz a fény
kemény vonások mögé
– éj szem-száját sötétítve

Hiába hiszed, hogy nem látom.

Nyár-estébe lobbant eddig a lomb
engem néztek a csillagok
a hajnal színnel itatott
– eddig…

… de megszülnöd kár volt.

Nincs mögötted semmi
maszkod megrázkódott vég
lápba süllyedt holt virág.

Húzod a peremed
falaim álmát suhogva
rántasz át magaddal
dúdolva vén átkokat.

Hamis a születésed is.

Nem fog tetszeni
ha beleremeg földem
egem
fényem
szívem…
nem fog tetszeni
ha megszólal bennem
‘mi szabadít…

Maradsz merev maszk.

… mert ígérem a világot
Nappá gyúrom tüzem
vizem
vérem…
de átrohan rajtad
s apróvá nyelsz.

Hiába hiszed, hogy nem fáj.

Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)



4 hozzászólás “Átszivárgás

Vélemény, hozzászólás?