Nem-létbe horpad gömbjével
kemény arca hátat fordít
– mint díszes gyűlölt harag
Egyszerű lyukakat tűz a fény
kemény vonások mögé
– éj szem-száját sötétítve
Hiába hiszed, hogy nem látom.
Nyár-estébe lobbant eddig a lomb
engem néztek a csillagok
a hajnal színnel itatott
– eddig…
… de megszülnöd kár volt.
Nincs mögötted semmi
maszkod megrázkódott vég
lápba süllyedt holt virág.
Húzod a peremed
falaim álmát suhogva
rántasz át magaddal
dúdolva vén átkokat.
Hamis a születésed is.
Nem fog tetszeni
ha beleremeg földem
egem
fényem
szívem…
nem fog tetszeni
ha megszólal bennem
‘mi szabadít…
Maradsz merev maszk.
… mert ígérem a világot
Nappá gyúrom tüzem
vizem
vérem…
de átrohan rajtad
s apróvá nyelsz.
Hiába hiszed, hogy nem fáj.
Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)
Szia Mona! Kíváncsi vagyok. Mikori írásod ez?
Nsagyon tetszett! Szépet, jót!
2015 tavaszi – egy éves.
Köszönöm olvasásod!
Bizonyos napokon nem szabad téged olvasnom.
Megértem.