Aurák

Hol elveszettnek hitt
csodák újra meglelt
köntösében ölelkezik
csend, és nyugalom,
kékben tündököl a lélek.

Már nem kutatom
feneketlen égboltok
megzuhant angyalainak
könnyes szemében
a bűnbánatot,
közös emlékeinkkel
átitatott gyolcsom
lepelként borul elkövetett,
megbánt pillanatok
tört tüskéin hidegre
dermedt vérre,
s megbékélt lelkem kékjével
festem a te lelked is kékre.

ppj
2014/2016

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




3 hozzászólás “Aurák

Vélemény, hozzászólás?