Dicső nevet, sikert álmodsz,
küzdés helyett gazdagságot,
s hogy holtig utadon haladsz.
Ám mikor jő a virradat
elgáncsolnak rejtve tartott
érdekek, és egy pillanat
alatt kifosztva így maradsz.
Nagyobb a pofon, ha nekifeszülsz,
ha ellenállsz.
Ha álmod madarát nyirbálja tán,
ne kiabálj!
Az Árny támad és eltalál,
ha vágyad az útjába áll.
Menj el messze, ne szólj, ne láss,
vissza se nézz, és meg ne bánd,
hogy hátrálsz, ha elébed vág!
Az Árny támad és eltalál,
ha vágyad az útjába áll.
Vándor, merre, hová szaladsz?
Létezésed merre szabad?
Emberszámba hol is vesznek,
ahol sosem hitegetnek?
Nagyobb a pofon, ha nekifeszülsz,
ha ellenállsz.
Ha álmod madarát nyirbálja tán,
ne kiabálj!
Az Árny támad és eltalál,
ha vágyad az útjába áll.
El ne hidd, ha így mondják:
holnap hajnalán itt van már
a vágyott, a szép Új Világ!
Az Árny támad és eltalál,
ha vágyad az útjába áll.
- Újjászületés - 2016-04-28
- Hétfő - 2016-04-25
- Tó Pusztaszeren - 2016-04-18
Hát igen, az árnyoldalát gyakrabban mutogatja az élet, mint a naposat… 🙂
Jó lett a versed, Ylen. Ölellek!
Köszönöm, drága Ida! Te mindig biztatsz! 🙂
Ölellek!
Gondolod, hogy hátrálni kellene?
A hátrálás nem feladás – az én gondolkodásom szerint. Csak nem kell fejjel a falnak menni. A képeknél megtanultam, hogy időnként hátra kell lépni, távolabbról jobban látszik, mi még a teendő.
Az életben néha nem tudni, mi az Árny, ezért nem kell vele felvenni a harcot, mert értelmetlen. Nem kell rá energiát pazarolni – vannak más lehetőségek is.
Szia, egy kicsit szétesik, túlmagyarázottá válik a vers, több kép, tömörebb kifejezésmód jót tett volna.
Áron
Köszönöm Áron! Dalnak készült, az újvilág-vágyról. Refrén nélkül is?
Lehet, hogy bizonyos műfajokban működik dalként. Viszont teheted dal kategóriába is.
Jó a téma. Aronnal részben egyetértek. A “Nagyobb a pofon…” kezdetű versszakokban némi képzavart vélek felfedezni, mert az én szubjektív olvasatomban úgy tűnik, mintha a pofon nyirbálná az álom madarát… ez kicsit zavaros. Legalábbis számomra.
“Jóska bácsit” idézve: “Kapsz egy maflást, akkor egybül elfelejtesz álmodozni!” Valahogy így.
Mindenképpen érdekes vers. Személy szerint általában a saját életemben nem ezt látom, de ez egyáltalán nem teszi hiteltelenné a művedet. Tetszik a gondolat, hogy néha kicsit odébb kell állni és ahogyan fentebb írtad, nem kell fejjel rohanni a falnak. Ez az első vers, amit tőled olvasok, de nagyon örülök, hogy megtettem, mert az első pár mű, amit ezen az oldalon megnéztem nekem túlságosan is avantgárd, inkább érződik pár (sokszor számomra zavaros) gondolatnak, mint versnek. A tied ezektől nagyon más, de jó értelemben. Meg fogom nézni a többi művedet is.