Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

aztán s tovább

Ha meghalok
elreppenek
lebegve fel
oda
hol ágyat bont a végtelen

Csillagtengerek legmélyén
igazságtól gyöngyözve
kutatom
aztán s tovább
a rejtelmet

Álmodat álmodjam
ha majd meghalok
halhatatlan égjek
felnyugvó Napodként
s ébredjek Holdként
benned
örök egek rejtekén

***

Ha meghalok
elfordulnak majd a csillagok
lelkem nem emeli át
szenes hó
sem rózsás nyáreső

Maradok.
Szemedben az a kék fátyol.

2013-12-18

Latest posts by Mona (see all)




  • 13 hozzászólás ehhez: aztán s tovább

      • Én ha én halok meg előbb? Bár akkor meg én zavarlak vissza 🙂
        Lehet érteni a csillag alatti rész elkülönülését?

      • Lehet, igen, azt értettem, éreztem igazán. Kellett első rész határtalansága, mint Áronnál a fény. Kerülhetsz bármilyen távol, mégis ott maradsz , örökre.

      • Júj, az nagyon félelmetes, jönnék is egyből 😀

        Köszönöm, Tündéranyóm!
        Puszillak!

    1. Kedves Mona!

      Földünk minden szegletében, sőt, a világegyetem minden táján előforduló nehéz-, és nemesfém csillagok magjában, azok végóráiban született egykor. Ezeket az elemeket csak akkora erők hozhatják létre, amikkel már a csillag sem bír, és ha eljut idáig, darabokban végzi.

      Az emberi testet felépítő nehezebb elemek szintén a csillagokban születtek, hisz a vas, a réz, az arany, és számos más elem csak ilyen körülmények között jöhet létre. Még a vulkáni működés sem elegendő ehhez.

      Számomra varázslatos a gondolat, hogy egykor mindannyian távoli világokban születtünk… vagyis testünk egyes részei, és akárhogy is, a távoli jövőben porhüvelyünk megmaradt atomjai talán ugyanoda térnek majd vissza. Mi ez, ha nem a “porból lett és porrá lesz” kifejezés leggrandiózusabb manifesztációja? Versed ezt juttatta eszembe, és remélem, még nagyon sokáig olvashatok Tőled hasonlót, ráérős, elmélkedni vágyó perceimben.

      Minden jót, és köszönöm!

      Barátsággal:
      Nandus

      • Szia,
        és ha az energia megmaradás törvényére gondolunk? A lélek lemérhető súlyára, na meg az entrópiára. Sosem veszünk el, csak átalakulunk. Sodródunk a rendezetlenség felé.
        (Majd nézd meg a Fountain-t 🙂 és figyelj a haldokló csillagködre -is-)

        Köszönöm itt-jártad!

    Szólj hozzá!