Ha meghalok
elreppenek
lebegve fel
oda
hol ágyat bont a végtelen
Csillagtengerek legmélyén
igazságtól gyöngyözve
kutatom
aztán s tovább
a rejtelmet
Álmodat álmodjam
ha majd meghalok
halhatatlan égjek
felnyugvó Napodként
s ébredjek Holdként
benned
örök egek rejtekén
***
Ha meghalok
elfordulnak majd a csillagok
lelkem nem emeli át
szenes hó
sem rózsás nyáreső
Maradok.
Szemedben az a kék fátyol.
2013-12-18
Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)
Szép.
Opp, kimaradt egy kis elválasztás.
Köszönöm, Áron itt-jártad!
… ha meghalok és oda mersz jönni, visszazavarlak verset írni 🙂 Finom, földön, égen, mindenen túli világ ígérete. Gyönyörű.
mara
Én ha én halok meg előbb? Bár akkor meg én zavarlak vissza 🙂
Lehet érteni a csillag alatti rész elkülönülését?
Lehet, igen, azt értettem, éreztem igazán. Kellett első rész határtalansága, mint Áronnál a fény. Kerülhetsz bármilyen távol, mégis ott maradsz , örökre.
Ez tényleg nagyon szép, Mona! (még tömény sem kell hozzá 🙂
Ölellek!
Nem? Limonádés? 🙂
Köszönöm, Ida,
ölellek!
Elolvadtam. Belehaltam.
Jó, hogy ott van a „ha”, és a „maradok szemedben az a kék fátyol”.
Szép.
Ja, én fűzfavesszővel kergetnélek vissza! 🙂
ölel
TA
Júj, az nagyon félelmetes, jönnék is egyből 😀
Köszönöm, Tündéranyóm!
Puszillak!
Szép gondolatok Mona, szép versben!
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Mona!
Földünk minden szegletében, sőt, a világegyetem minden táján előforduló nehéz-, és nemesfém csillagok magjában, azok végóráiban született egykor. Ezeket az elemeket csak akkora erők hozhatják létre, amikkel már a csillag sem bír, és ha eljut idáig, darabokban végzi.
Az emberi testet felépítő nehezebb elemek szintén a csillagokban születtek, hisz a vas, a réz, az arany, és számos más elem csak ilyen körülmények között jöhet létre. Még a vulkáni működés sem elegendő ehhez.
Számomra varázslatos a gondolat, hogy egykor mindannyian távoli világokban születtünk… vagyis testünk egyes részei, és akárhogy is, a távoli jövőben porhüvelyünk megmaradt atomjai talán ugyanoda térnek majd vissza. Mi ez, ha nem a „porból lett és porrá lesz” kifejezés leggrandiózusabb manifesztációja? Versed ezt juttatta eszembe, és remélem, még nagyon sokáig olvashatok Tőled hasonlót, ráérős, elmélkedni vágyó perceimben.
Minden jót, és köszönöm!
Barátsággal:
Nandus
Szia,
és ha az energia megmaradás törvényére gondolunk? A lélek lemérhető súlyára, na meg az entrópiára. Sosem veszünk el, csak átalakulunk. Sodródunk a rendezetlenség felé.
(Majd nézd meg a Fountain-t 🙂 és figyelj a haldokló csillagködre -is-)
Köszönöm itt-jártad!