Sándor, József, előtted jár,
mint ősz előtt a bolondos nyár.
Épp hogy felpattant a szemed,
a tél markolja pici kezed.
Mesélte a Rókakoma,
hogy Benedek a Medve Bocsa,
kit szél ringat erdő mélyén,
s a Hold hintázik ágya szélén.
Nagy csoda az idő, móka.
A Piroska és Farkaskoma,
pej paripád, Fakóderes,
most Égen, Földön téged keres.
Csillag futkos miden éjjel
az óceánkék égboltréten.
Orcádon pír, mosoly lebeg,
már ölelget a fészekmeleg.
2013. 11. 17.
