csak ennyi

vérrel írt
cseppnyi

csak ennyi

kivéreztem
minden szóra,
némán is
fájdalmas a jóga-
óra,
hirtelen
hitetlen hullámokon
lovagolok,
pecsétes lelkemre
hófehért csutakolok,
ha felettem feketednek
a fellegek,
messzeségbe olvadnak
a jeltelen jelek;
meredély szélén
hiába-hallgatag-zuhatag,
hazug, időtlen
szomjúság-sivatag,
hol távoli, rejtett
álomcsapdák,
setét-lelketlen sután
várják,
meztelen testedbe
égetett,
parázzsal mámorba
szédített énemet…

(tegnapi-tépett nosztalgia,
hervadt lilákból kötött
kóró-romantika)

olvadó testek,
szűkölő szíverek,
bennünk félresikerült
szerelem tévelyeg,
tunkolja, szívja
cseppnyi vérem,
míg meg nem értem:
Ő csak a magány
perceit szorozza-
osztja,
szikrára, lángra
nincsen gondja,
hűtlenül is szabad,
amikor izzadtra gyűrt
lepedők alatt,
hamis csókja nyomán
a bőrömön,
csupán egyetlen,
már nélküled-billog
marad…

(szilánkokra tört nosztalgia,
kopott máz,
meddő-méz-romantika)

vérrel írt
cseppnyi

csak ennyi

2004/2016
ppj

P Pálffy Julianna

Valamikor, még a múlt évezredben a pólyámba tehettek egy tollat, de csak nagyon későn vettem észre, hogy szúr valami. Először tiniként, majd hosszú időt kihagyva, tizenvalahány éve leltem rá, és azóta birkózom az írással, próbálom megtalálni a stílusomat, az egyéni hangomat.
Remélem a saját történeteim, verseim, meséim megkeresnek, és megengedik, hogy megírjam őket.

Hiszem, és vallom, hogy:

'... itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén' - (Fodor Ákos)
*
'Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel' - (Robert Capa)
*
'És akinek szép a lelkében az ének,
az hallja mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)




2 hozzászólás “csak ennyi

Vélemény, hozzászólás?