Amíg a szem ellát, a nagy végtelenbe nyúlva
A horizontig, s azon túl ringatózik aranyszín búza
A lengedező szálak között sétalva óvatos lábbal
Tüdőm megtelik a készülni vágyó kenyér illatával.
Az égen sötétkék és fehér felhők versengnek helyért
Alant lágy, susogó szellő szalad, majd boldogít kedélyt
Bizony, bizony a földbe vetett gabonamag lassan elhalt
Lám nem maradt maga, termése, mennyit a Kertész akart.
Drága véren vétetett meddő, talán halott föld volt ez
Drága vér locsolta meg azt s ezáltal mentette is meg
A drága vér miatt vagyon kincs a rengeteg kalász között
Középen vérvörös rózsaszál áll, szem azon gyönyörködött.
Most pedig a felhők ellepték az eddig ragyogó nagy eget
Nem akar az viharzani, csupán más színt öltött, sötétebbet
Nincsen sehol egy őrjöngve mennydörgő, cikázó villám
Rövid időre szeretem a látványt, nem csupán az más ám.
Mint ketrecbe zárt pacsirta, üvegbúra alatt hever a rózsa
Had érinthetném, látnám, lenne rajtam babám csókja
Drága véren vétetett e föld, drága vérrel lett az megöntözött
Drága vér folyása miatt lesz a csúf üvegbúra is idővel törött.
- Leteszem a koronám - 2020-06-03
- Törött láncok - 2020-05-31
- Május végén - 2020-05-24
