keserédes reggeli fények ivódtak takarómba
szikkadt holnap-szálak lomha férgei
ma korán kelt bennem az mi isteni
de az ördög vitte
az Úr sehol
rím-kócos örvényekbe feledkezve
tépett álomképeket túr
a konyakszín szükség
ölelne még akár hitelbe’
ám emlék-húrokon disszonáns a dal
vágya szegetten fal a lélek
üres szemgödröt tartva a fénynek
nyelvén felvillan húzós íze a napnak
s vicsorog
maradok magam
bennem
Mi
mardosó kamat
vagy
a többi
elmémből lassan kicsorog
Bartha Katalin legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Lepkeszárny - 2016-04-28
- Már semmi - 2016-03-16
- Éhség - 2016-03-12
Szia Kata! Mondhatom, hogy jólesett.
Klassz!
Szép napot kívánok!
Köszönöm. Jó hétvégét neked is!
A megszokott színvonal, a megszokott mélység. Tetszik!
vjzs
Köszönöm Vojazs…Több meghívást is kaptam az elmúlt hetekben az oldalra, tegnap éjjel így rászántam magam a regisztrálásra. Verseket írni sajnos mostanában nem jut időm és kedvem sem a régi ahhoz, hogy a lírai vonalammal foglalkozzak, de a beregisztrálás okán most mégis leírtam azt, ami jött.. viszont a kora hajnali időpont okán a szöveg színvonaláért nem áll módomban jótállni. 🙂 Örülök persze, ha mindennek ellenére értékelhető írással sikerült “beköszönnöm”.
Na, ezért kelek fel azonnal az ébredés után, mielőtt rámtelepednének a gondolatok. Téged elkaptak, szép megfogalmazása a terheknek…
Köszönöm, hogy írtál, örülök, ha tetszett.. 🙂 közben jól eltévedtem az oldalon és alig találtam ide. Majdcsak belejövök, hogy hogyan kell elővarázsolni a verseket/verseimet…..
Mélyre nyúltál, értél. Jó vers ez is.
üdv,
m.
… a lap legtetején vannak az ablakok, én napokig nem találtam meg 🙂
Nem könnyű megszokni, de majd csak….
A hozzászólásodat sem láttam/ tudtam, hogy van, mert nincs róla értesítő. Gyerekcipőben topog még az oldal, de gondolom idővel minden kialakul szépen a felhasználóbarátság nevében 😀