Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Éhség

Belém kiabálja visszhangjait az éj,
e kétrét görnyedő okság.

Áhított boldogság;
megrágott fél-alma-szerelem.
Vérző ínyemen
fájdalom nyila,
vágyakból riadtan
kuporgok beléd—

feléltelek magamban
s most vonaglik lelkem
éhező nyomora;

zsebemben roppan
száraz kiflivég.

Latest posts by Bartha Katalin (see all)




  • 4 hozzászólás ehhez: Éhség

      • Örülök, ha tetszett Áron! Szép lenne, ha mind mögött szándékoltságot lehetne tényként mondani, de csak “így jött”,semmi átgondolt nincs benne.
        Hmm… gyerekkoromban egyszer frászt kaptam, mert azt mondta a nagymamám testvére, hogy “úgy szeretlek, majd megeszlek!” – én meg szó szerint vettem. Talán ez a “trauma” az, ami összekapcsolja bennem a kettőt 😀

      • Na szééép, kis sunnyogó, de legalább színt vallottál! 😀 Köszi “Ribizli” (ez nagyon tetszős nick)!
        Öhm, de mi az az IQ-s vers? Sokat kell rajta gondolkodni? Vagy túlírt..? Nem értem O.o

    Szólj hozzá!