Éjszaka

Lassan mászik az árnyék a földön
méri napóraként a múló időt.
Eléri a szekrény alját rögtön,
az Isten a világra tesz egy fedőt.

Fedő alatt sötét, vad düh fortyog,
vagy lehet, hogy szerelem áldott tüze?
Valahol, valaki álmot mondott.
Egy denevér száll, éjszaka szelleme.

Sötétségben árva pont a lámpa,
bokrok közt talán édes titok motoz.
Halk sikoltás felelt izzó vágyra,
majd pici kuncogással elhallgatott.

Éjszaka van, képzeletem játszik.
Ébren álmodva az eget bámulom.
Felhők közül ha csillag világít
végtelenen sokszor elgondolkodom.

Itt a Földön milyen védtelenek
a hortyogva alvók, ahogy én magam.
Ők védekezésre képtelenek,
én, aki látok, mégis hallgat szavam.

2015.04.18.

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?