Életfonal

Csak ha úgy fordul a Nap
– ujjaimban kihullt aranyhaj
az ében-fekete lét partján
köhögve feldereng
az aranyhíd reszkető fonala.

Csak a szél az, Drágám
csak a sötét hideg az
‘mitől könnyem hull
– ne félj, ha jön a dagály.

Csak ha úgy fordul a Hold
– kezeimben kidolgozott belek
könnyeimből felhők születnek.
S fent, ezüst habruhában
ott fent, Drágám,
ott ülnek az angyalok.

Ne félj, ha villámlik
csak a lelkem fénye az
– ha tiszta a pirkadat
a fájdalmam tavat szül
benne tavirózsás tavaszt,
Neked aranyhidat,
majd úgy fordítom a Napot.

(… s Te
a vízen fogsz járni.)

Latest posts by Mona (see all)




8 hozzászólás “Életfonal

Vélemény, hozzászólás?