Lírai művek, Szabad vers

Életre ítélve

2022-07-12 szerző: Szabó Bálint

Az élet veszélyes játék.
Öngyilkos napraforgók
bámulnak vakon a Napba.
Kiszikkaszt minden nedvet
belőlük a gyilkos sugárözön.
Napsugárban fürdik a táj.
Tüzet lehel ránk a halál.

Bárcsak tudhatnék bármit,
bárcsak hinnék valamiben!
Bárcsak élnék úgy, mint élő!
Bárcsak ne fájna az elmúlás!

A jövőt hagyd meg nekem kérlek!
A jövőt hagyd meg vigaszul!
A múlt megtörtént, többé nem érdekel.
A jelenben vergődök
egy szebb folytatást remélve,
de tudom, hogy az egész
csupán önáltatás.

A múltam elkísér halálomig,
és én már láttam egyszer Őt.
Röhögött gyermeteg tervemen,
hogy az életet kicselezhetem.

Életre ítélt a Teremtő
és örök kárhozatra a Sátán.