Ének az életért

Most Hozzád szólok,
Ki szemeddel vigyázón,
Csendben, távolról nézel,
Hozzád, kit madárdallal
Örökítsen meg az élet,
Kiért, moll-ban énekelve
Naponta csodát remélek,
Áldd meg az én éltem.

Áldd meg Isten az Országom,
Mert én hittel, másra vágyom.
Az Anyaföld rög-hűségére,
A szerelemmadár fészkére.
Arra nem, hogy árva népek,
S szemét-szedő könnyes kezek
Szégyen-mentsék életüket.
Nem oly földre, mely gyötrődve,
Álomtalan álmok temetője!

Vágyom a ragyogó szeretetet,
Az ember, embernek született
Ahol a gyermek biztosan élhet,
Bátran nevethet, megbízva kérhet,
Nevelődhet, lelke szentélyében,.
Mazsolás kaláccsal, két kezében…
Hol a fűszál, szép hazánk öröke’
Hol a rendszer védője a béke,
S benne lelkünk gyöngyének fénye
Hol éltünk százszorszép virága,
Pillangó szárnyának simogatása
Ahol lelkünk selymes takarója,
A Boldogság kéklő madártolla.

2013.02.13.

*
Kép:

Napló c. digitális grafika
*