Erdélyi képeslapok

I.
A domb csigavonala
Lilán elémtelepszik.
Pörgő, rohanó vidék
Most fénytelen morajlik.

II.
Itt libák trombitálnak,
Vendéget így fogadnak,
Dióillatú kapuk
Tárva-nyitva várnak.

III.
Szétszórt gyümölcsű az ősz.
Lila szilvák foszlanak,
Keringik a lépteim
Alant piros almahátak.

IV.
Mit nekem Kárpátoknak…
Mit nekem vadregényes…?
Csak ez! Csak kéklő hegyek,
Mik felébreszthessenek.

V.
Feketébb az éji sötét,
Még sárgábbak a fények,
Romhalmaznyi épületből
Eb-morgások felzenélnek.

VI.
Mi az… magyarnak lenni?
Lágy a fű és lágy a szél,
Balzsamos, őszi este
Vendégvárást mesél.

VII.
Barna tyúkok riadnak
Káráló hanggal elénk,
Bárányok barnállnak
A dombokról felénk.

VIII.
Szüreti nap gágog fel,
Trombitahangon harsan,
Szőlő illata kékül
Nyelvünk hajlatában.

IX.
Szilvapálinka izzik
Apró üvegpohárban,
Ebben a Nagy-magyar,
Sok hepehupában.

X.
Ez is itt mind ember!
Magam is az vagyok,
De itt magyarabbak
Mint a magyarok!

2005.

Latest posts by aron (see all)




6 hozzászólás “Erdélyi képeslapok

  1. Kovács Kavics Tibor írta:

    Áron-humor? (Monoton volt az utazás? Hegy után völgy, völgy után hegy?)
    Vagy egyszerűen másolási-szerkesztési hiba az ismétlődő első versszak? (A kiemelt sorok köszönnek vissza más oldalakról?)

    Hú, de régi versed; és: hű, de furcsa-ritka ragozások! Afféle “históriás ének” érzetet kelt (főleg a rímmel teltebb szakaszok).

    üdv:
    KKT

  2. Mona írta:

    Én szeretem, de ettől még nem mindet lehetne képeslapra nyomtatni. Mélység és árnyékosság miatt. “MUV-képeslap”-nak természetesen jó. 🙂

    Főként erre gondolok:
    “Feketébb az éji sötét,
    Még sárgábbak a fények,
    Romhalmaznyi épületből
    Eb-morgások felzenélnek.”

    Kissé kísérteties 🙂

    A dióillatú kapu egész nap az orromba ragad…ez varázslatos.

    A tehenek hiányoztak 🙂

Vélemény, hozzászólás?