Évek napok

Kanóc izzik. Kopott kövek
képről-képre kísértenek.
Koncolt órák kérdőjelek,
korgó gyomrok, kérges kezek,
konok rémek kísértetek.

Kipp-kopp éhkopp, koldus álmok,
kongó napok konca álnok.
Kies tájak, s a reggelek,
kopár hegyek, kincse múltnak
könnyes szemben sejlenek.

Kesergések, kő-remények
kövén kimúlt minden lélek.
Kár-kár… Varjak, mire vártok?
Kiloptátok, kivájtátok.
“Kell a kincs, ami nincs?”

Kukurikú!
Mezítelen az ülepünk.
Vigyétek!
Vigyétek még ,
vigyétek még a Keresztünk!

Megjegyzés: 2007. 11. 29. J.




Vélemény, hozzászólás?