Nyár van, és buzgón érlel
dús kalászokat a nap:
Felhő kúszik egedre.
Bánatod társad marad.
Ha Istent csalogatod,
elbújik a nap mögé.
Fájdalmad üvölt az égre.
Kínjaid az emberé.
Én is veled üvöltöm,
világgá a bánatod…
Kezedből szállna csillag.
Siess, még elkaphatod!
Reményt sugárzik minden.
Fölényes velünk a nap.
Rettegve néz az ember,
kezében semmi marad.
Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Vidítsál fel! - 2024-02-03
- Sors patak - 2024-02-02
- Ne repülhessek. - 2024-01-29
