Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Fizetség

Leírom magamnak,
bár kicsit még
álmélkodom rajta,
hogy az ember
milyen édesen
esendő fajta…
– ad mindent, ha teheti,
és kér, ha szüksége már
tovább nem engedi.
Felejteni…
azt még nem sikerült,
inkább bágyadtan
álomvilágot szült,
s menekült,
mikor féktelenül
felrázta valaki…
-hiába akarta hallani,
csak érteni nem tudta
a gondolatot,
amely lelkében csak
halott vizeket talált,
kivált akkor,
ha lelke fehér volt,
és szerény…
– bár folyton mondogatták:
az élet mindig kemény…
– de nem volt elég álnok
ahhoz, hogy tudja
miért kell létét
megélni meghazudva…
Leírom magamnak,
akár ezerszer is,
hogy minden félve kimondott
igenünk hamis.
Folyvást helyzetfüggő,
holnap már eldobható,
s hirtelen elfogadható az,
amit elvárnak,
– avagy, bezárnak végleg
önmagunkba…
…és még most is, naívan
halomba gyűjtjük az álmokat,
de a végén,
a dolgok miértjén álmélkodva,
a jó döntések után,
a fizetség mégiscsak
elmarad…

Latest posts by Ariel (see all)




  • 2 hozzászólás ehhez: Fizetség

    Szólj hozzá!