Giliszta emlékére

Sosem tudtam élni,
rettegtem magamtól.
Mindig tudtam félni
a belső haragtól.

Próbáltam lelépni,
dobni az életet.
De ha dobod egyszer,
mást kapni nem lehet.

Mindig tudtál élni?
Marcangolt önvádad.
Meg lehet ítélni
mert tartod a hátad?

Próbáltál maradni,
a hazád elűzött.
A felhők árnyában
nevedet betűzöd:

Giliszta