…csendkoszorúban ébredek,
koporsóm,
s menyországom is
a némaság…
– a világ
éppen csak létezik,
és vétkezik minden
ami még élhet..
Magamba nézek,
hajnali eső mossa le
arcomról
az emlékeket…
– talán végre felébredek…
Félelmetes a nyugalom,
ahogy áthullámzik bennem
és elmerül…
– visszafekszem,
s tovább hallgatom
a lassú csendet
belül.
Univerzális a tudatom,
de azt is elhallgatom,
hogy ne legyen rajtam
semmilyen fogás,
mert szó-felhalmozás csak
a jelen,
és most még megengedem
magamnak,
hogy éljek…
– de már csak őrlángon égek.
Esőcseppek mesélnek
a múltról,
vetített képben álmodik
a remény…
– főnyeremény lenne
számomra a halál,
de már az sem talál
menedéket bennem…
Eleresztem
így a fájdalmakat,
hisz bűntudat sosem volt
igazán szívemben,
harcokat vívtam
önmagammal,
s színes álmokat kergettem
önfeledten…
Ennyi csupán a lét,
kiherélt vágyak,
s beszürkült emlékfoszlányok
kavarognak
agyamban,
bár megmaradtam
naív álmodónak,
rámtalált a sötétség,
s fészket is keresett
magának
szavaimban…
Esőben ázik
szikrázva a fény…
– vajon erény-e még
a könyvekből nyert
szellemi erő…?
Sárba ragadva
szűköl az élet,
s éhes férgektől hemzseg
a rózsaszínre festett,
elhamvadó idő…
- Hiba vagyok… - 2017-02-09
- Égés - 2016-06-30
- Nyárba lépve - 2016-06-15
Nos, ennek a hangulata sokkal ismerősebb… sajnos. Technikailag azért ráférne egy kis szűkítés.
Köszi, átgondolom, ezt is.
Ezt hívjuk néma kiáltásnak.
Remélem elmúlt.
Kifolyt belőled, de értem Áron miért rövidítene rajta.
ölelések
C*
Köszönöm. Így utólag én is rövidíteném. 🙂 Puszim. Andy
Gratulálok, mert nagyon szeretem a gondolkodva és nem izzadva iró költôket. Sajnálom, de ez javítható: az elején (harmadik sor) a mennyországból kimaradt egy n-betû.
Szeretettel üdvözöllek:
PiaNIsta