Hiába tagadnád

A gyötrő vágyaim lassan emésztenek,
halkuló lebegés tölti ki csendemet.
Átlépek egy másik dimenzió felé,
Ez az út nem vezet most már csak lefelé.

Félek még a bennem lapuló haláltól,
ami nincsen közel, de nincs is már távol.
Nyújtsd felém még kezed, vadul kapok feléd!
Mondd hogyan lehet, hogy nem szerettem beléd?

Időm eltűnik a távol kapujában.
Senki sem szeretett eddig még bujábban,
mint hazug szemeid fénylő tekintete.
Semmit markolok, nem elégszek meg vele.

Szabó Bálint
Szabó Bálint legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?