Holdsugárselyem

Míg lélekkel szárnyalt,
álomsátrat bontott,
hajnalra széthasadt
és szövete foszlott.

Zúzmara fehérlik
bokrokon és alant,
hideg rezdül bennem,
zengő jégcsap a lant.

Nemrég átkozódtam,
mily forrók az esték,
izgató volt a lány
még fedetlen testén

csapongó báj-szemfény
s a holdsugár selyme.
Nyakunkon a tél, most
borong, jut eszembe.

Rémlik, inkább dereng,
soha nem feledem.
Szép volt úgy a lány, mint
a holdsugárselyem.

Megjegyzés: 2012.11. 06-07. J.




4 hozzászólás “Holdsugárselyem

Vélemény, hozzászólás?