Minden csendes még
a sötétben hasztalan keres
repedést a hajnal
az éjszaka dolga
fekete selymével
fedni el
a létező-lüktetést
titkaid vannak
ki vagy te
hunyorogva
nézem az idegent
békésen alszol
szád dacos ív
sűrű szirup a csönd
nyelvemen maradt íze
ablakon túl öreg tölgyem
zúgó morajjal
hajlik a szélre
reggel érkezik az ítélet
a homály satírozott kontúr
fényes neonreklámként
hirdeti a valót
a vakító napsütésben életre kel
ami éjjel olyan bizonytalan volt
a sötét sarkok eltűnnek
értelmet nyernek az árnyak.
boszorka legutóbbi művei (összes megtekintése)
- Testvér - 2019-07-06
- Kopasz fák - 2019-07-05
- Színtelen égen - 2019-07-05
Emlékszem. Fényvarázsló vagy.
Szia Mona! 🙂
puszi