Búcsú

Elvesztve megtalál a boldogság
és naplementét néz a jövő múlt,
amint ajkak tapadnak egymássá

halkan rezegtet egy hegedűhúrt,
elfutva megtalál a boldogság,
koncertezik szemem sötét búcsút.

Virágot ad kezembe napvilág
fényének ejtve sikoltó filmjén,
egy boldogan talált paráznaság.

2015.05.11.

Gál András Andor legutóbbi művei (összes megtekintése)




5 hozzászólás “Búcsú

    • Gál András Andor írta:

      Néha sajnos nem tudok stílusmegfelelő kifejezést találni, ilyenkor egy erőltetett, pl. szótagszámmal, megfelelő “lejtéssel” magyarázható az adott választás. Ami talán “híd” a klasszikus és a modern között, a megfelelő hangulat érzékeltetéséhez és a befogadáshoz is.

  1. Mona írta:

    Elveszni a jelen pillanatában – így találni meg a boldogságot, olvastam ebben a szellemben. Elengedés, lágyság, fények. Aztán az utolsó vsz-nál ambivalenssé válik, “sikoltó film”, “paráznaság” – talán a carpe diem ilyen, ami a jelen katarzisában mindig figyelmeztet.

    • Gál András Andor írta:

      Végülis a lényeg, hogy ad valamit, mert értelmezhető a számodra valamilyen/bármilyen formában. Szeretem olvasni, mások mit gondolnak, éreznek bele a soraimba, mert sokkal inkább róluk, aktuális állapotukról uralkodik. Hogy én hogyan értettem és mire gondoltam és amúgy is, egyáltalán mit írtam le, ha elárulom, hogy miért és hogyan íródott meg, akkor derül rá fény. Teljesen pontosan. Addig amíg ezt meg nem teszem, csak egy pillanatkép.
      De természetesen vannak “általános” érvényű érzések, gondolatok. Az ambivalencia, a mának élés, a boldogság “sugárzása”, (mármint ha egy ember sugározza azt a külvilágnak) ilyesmik.
      És hogy egy közhellyel zárjam; az ébredés sosem könnyű … ((=
      Köszönöm.

Vélemény, hozzászólás?