E verssorokban búg, zsong
– még gondolattá válik –
megannyi szócska cseng-bong,
míg semmivé nem mállik.
Hol tengeréj ég-kékje
a bús újholddal forog,
rázkódik csillagképben,
itt ködfátyolka zokog.
Légtenger azúrkékjén,
felhők uszálya lohol,
ezernyi mécsesfényév,
holdorcán aranymosoly,
E verssorokban teng-leng
pár gondolat, még ásít,
millió bók-csók szórend,
bár van, akit ez lázít,
hogy könnyfátyolra rakott
tán ezer csillagléptet,
csak félholdmosolyt hagyott,
ki az álmából ébredt.
Hol a tenger ég-kékje
most bús újholddal forog,
rázkódik csillagképe,
itt ködfátyolka zokog.
Megjegyzés: 2012.08. 13-14. J.
