Itt nincs háború

Itt-nincs-háborúSzerencsés nemzedék vagyunk talán,
világ-csatákba (jaj!) nem kerültünk… –
nem virult orgonánk más talaján, s
nem kellett hódolva szégyenülnünk.

Ötvenet-hatvanat leélt ember…
aránylag békében, csendben ébredsz –
benned ha felrémlik Az a rendszer,
vajon a könyvekből mennyit érthetsz?

…..

Filmeken nézed a borzalmakat…
folynak a betűkből véres sorok –
(szíveden repeszként fájdalmasak)
bensőd a sérülttel együtt zokog.

Ha vége, felöltöd szebbik ruhád,
kimész az utcára, tankok sehol –
üvegfal mögött az árcédulák…
felfelé, felfelé, mind mószerol.

Géppuska ropog a föld peremén,
messze van, nem hallik, bulira, hej –
dübörgő zenében ülsz hevenyén…
szavad csak szétpukkadt lufi-panel.

…..

Szerencsés nemzedék vagyunk talán,
(jaj!) világ harcában nem volt részünk –
de küzdelmünk vívjuk ezen hazán…
mert folyatni hagyjuk lelki vérünk.

Ötvenet-hatvanat leélt ember…
ha benned a béke, még remélhetsz –
becsülni kellene végre egyszer,
hogy sortűzre bizony sosem ébredsz.

(2016. március)

Sz. Éva Lambrozett legutóbbi művei (összes megtekintése)



13 hozzászólás “Itt nincs háború

    • Sz. Éva Lambrozett írta:

      Köszönöm szépen megtisztelő figyelmedet és véleményedet, kedves Marám. (Valószínűleg nagyjából egykorúak lehetünk. 🙂 ) Ölellek. Éva

    • Sz. Éva Lambrozett írta:

      Drága Mona! Azért… remélem abban egyetértünk, hogy az még nem ugyanaz, mint amikor családtagokat irtanak ki a másik szeme láttára és végtagdarabok potyognak az égből. (A kopogást kihagynám, nekem már nemigen van rá szükségem, (szinte) leéltem a magamét és egyébként sem voltam sosem “babonás”. 🙂 ) Hálás köszönetem látogatásodért, hozzászólásodért. Szeretettel. Éva

    • Mona írta:

      Persze, hogy neked van igazad, csak nem tudom lenyugtatni a szívemet, amikor tudom, hogy ezek hova és miért épp fölöttünk mennek – családokat szétszabdalni, igen. Távol és még sincs elég távol. 🙁
      (Én sem vagyok babonás természetesen :D)

      Puszillak!

  1. aron írta:

    Érdekes dolog ez. A társadalom génkészletében ott van a háború. Életem egyik legnagyobb félelme, pedig nem riogattak vele konkrétan a szüleim. Ha meglátok egy katonai járművet, összeszorul a gyomrom.
    A vers kicsit bő az én ízlésemnek.
    Áron

    • Sz. Éva Lambrozett írta:

      Szia, Áron. Valóban lehetett volna rövidebben, jól látod. Én most ezt találtam megfelelőnek, kicsit “bő lével”. Köszönöm szépen itt-jártad. Nagyapámék (és más ismerősök) sokat beszéltek anno “arról” a korszakról. Már nem él senki a családban, aki testközelből látta/átélte. S hiába írunk róla, nem számít. Majd hozok holnap egy verset, amit már valószínűleg olvastál, de a témába vág. (A te második mondatoddal szinte-szinkron.) Talán akad, akit érdekel. Üdv. Éva

  2. Sz. Éva Lambrozett írta:

    Igen, Mona. Akiknél ez megtörténik… nos, Ott van a háború. S elgondolkodom olykor… mi, akik (inkább többé, mint kevésbé) békén vagyunk hagyva… mennyit sírunk-rívunk. Nézd meg pl. (ha még nem láttad) a Szudán elveszett fiait. Azt hiszem leadják mostanában valamelyik adón. Tudod, hogy nem azért mondtam, hogy “igazam legyen”. Nem igazságos igazság ez. Ölellek. Éva

    • Mona írta:

      Láttam, igen, köszönöm. Biztos bennem van a hiba, hogy nem tudok eltávolodni a szörnyűségektől, ezért nem tud megnyugtatni versed.
      A sírás-rívás pedig…az jellemző természetesen. Amíg nem ismerünk borzalmasabb dolgokat az általunk tapasztaltaknál, addig csak azokon kesereghetünk. Az emberi elme ilyen.

    • Sz. Éva Lambrozett írta:

      Kedves Marcell!
      Hálás köszönet, hogy olvastál, szóltál. Szerintem nem volna helyesebb, mert én épp azokat szeretném (elsődleges) megérinteni, akik hozzám hasonló korúak és EZT a legutóbbi 50-60 évet élték. Nem akármikor ennyit, hanem ebben az utolsó időszakban. Remélem érthető a magyarázatom. (Ha 1880-1940-ig élt valaki ennyit, az ugye… teljesen más korszak volt.) Üdvözlettel. Éva

    • Sz. Éva Lambrozett írta:

      Oké. Van benne valami. 🙂 Ám… úgy kezdem az egészet, hogy Ez a nemzedék, azaz… a mi nemzedékünk, aki leélt ötvenet-hatvanat. Nos, aláírom, hogy lehet másképp értelmezni. Majd gondolkodom rajta. Köszönöm, hogy visszajöttél.

Vélemény, hozzászólás?