Je t’aime*

Az én tükröm a zene lenne?
Így, csak egyetlen ember
ismerhet engem, csak Te!
Hogy’ nevetnél, ha látnál
– éppen “azt a dalt” fordítom –,
édesen megmosolyognál.
Lapozom a szótárakat,
közben nagyokat dobban
a szívem, az utolsó szó
mint a méz, éltető levegőm,
– nem kell fordítani –
ismerem, tudom, hiszem,
nekem a legszebb: Je t’aime!

ppj
2005/2016

* J’te l’dis Quand Mê me (P. Bruel – L. Fabian)

P Pálffy Julianna legutóbbi művei (összes megtekintése)



4 hozzászólás “Je t’aime*

Vélemény, hozzászólás?