KÁLVÁRIA

Annak jó, kinek háza sincsen.
Szobája, zuga, szűkös hona.
Szeretni mer és azt is ingyen,
kezében játék minden csoda.

Örülhet, kinek sok hazája
paplanba köti a földgolyót.
Színes szemekkel tisztán látja;
kába a sors, mely csalja a jót.

Eltűnnek lassan a mély türelmek,
a veretes ráncú homlokok.
Őseink másik asztalnál ülnek,
intelmeik még meghallhatod.

Alkut kötünk a hűtlenséggel,
belevetjük bárgyú vétkeink.
Megváltás vegyül ócska kéjjel,
s körbe járunk. Arctalan. Megint.

Paál Marcell Hesperus
Paál Marcell Hesperus legutóbbi művei (összes megtekintése)



Egy hozzászólás “KÁLVÁRIA

Vélemény, hozzászólás?