Kipp-kopp éhkopp között vagyok,
konok, kongó, korgó napok.
Képek-képre, rémek tépte
kísértetek kísértése.
Kapargatnak kérges kezek,
koncolt órák kérdőjelek.
Koldusévem kattog-pattog,
kopott érvem elsorvasztott.
Kincse múltnak, kopár hegyek,
kies tájak a reggelek.
Könnyes szemek, kemény tények,
kihalt lélekteremtmények.
Kár-kár, varjak, mire vártok?
Kivájtátok, elloptátok.
Kincs ami volt, régvolt már, nincs,
mezítelen az ülepünk…
cipeljétek, vihetitek,
vigyétek még a keresztünk!
Megjegyzés: 2012. 06. 15.
