Karodba álmodom magam

Karodba szenderedtem.
Színes álmok kerengtek,
mint üveggolyók, csendben,
lomhán gördülve tova,
mint az élet tétova,
elszalasztott percei.

Most mégsem bántott semmi,
mert téged éreztelek.
Karjaim, a részegek
vállad fáradtan ölelték,
és tudtam, már csak emlék
a hosszúra nyúlt magány.

Elpusztult már a vagány,
kalandra éhes vadász,
a test helyett a lélek
sóvárgott fájón érted,
és csak várt, éveken át
– míg lombot növesztettek,
majd elhullatták a fák -,
hogy végre majd megérted.

Régóta hordoztalak.

Te gyújtottad a máglyát,
szívem közepén a fényt,
te lobbantottál fáklyát,
hogy takarodjon a sötét,
én már hordoztalak rég,
de vajon ennyi elég?

Kételkedtem.
Benned, bennem.
A szeretetben.

Már véget ért a kétség.
Végre karodban nyugszom,
és benned élek, tudom,
ahogyan te bennem élsz,
az úton el nem bukom,
eltakarodott a félsz.

Karodba szenderedtem.
Béke ringat csendesen,
szunnyadok kezeidben
mint gyermek, édesdeden.

2012.10.31.

NeMo legutóbbi művei (összes megtekintése)




18 hozzászólás “Karodba álmodom magam

  1. NeMo írta:

    Ebben a versben szándékos. Irodalmilag talán lehetne brillírozni másként, a mondanivalómat azonban így tudtam leginkább kifejezni.
    Akinek szólt, azt igazából majdnem könnyekig meghatotta, és szerintem ez a siker sok mindent megért, még talán az is, hogy formailag gyengébbre sikerült.
    Majd hozok szebbet is, formailag is megfelelőbbet, nemsokára amúgy is elkezdek válogatni, megérett az idő egy saját kötetre így 53 éves fejjel, azt gondolom 🙂
    Köszönöm véleményedet és érdeklődésedet!
    Marcsi

  2. Ferenc Ficzura írta:

    Szia NeMo! Látom,hogy szabad versnek szántad és mégis a megoldások miatt, a rímek következetessége a szabad és a kötöttebb vers forma között billeg az egész. Biztos vagyok abban, hogy a szabad vers nem a te műfajod. Persze a rag vagy toldalék rím is rím, csak mellékesen jegyzem meg, ami nem szép, sajnos
    ezzel mindenkinek (nekem is) meg kell birkóznia. Néha kompromszúm lesz a vége.
    A kevesebb kifejezőbb, a lírát megtámogatva, kihangsúlyozva lehet még sokkal jobb a ez versed.
    Szép estét!

    • NeMo írta:

      Feri!

      Nyilas elővette kéretlen, személyeskedő nyilait!

      De kár, hogy nincs itt Second Eduárd!

      Hagyjátok már békén a magyar nyelv adottságaiból eredő ragrímeket! A legnagyobbak is használták! Jegyzem a ragrím egészen pontosan akkor számít hibának, ha a rímelő sorokban azonos ragokat használok, mind tartalmilag, mind formailag.

      És ha ez szerinted nem szabad vers, akkor tudod mit? Ez NeMo versformája.
      (Jegyzem a szabad vers fogalmába bármi belefér, tessen utána olvasni. Egyáltalán nem tilos helyenként rímelni benne, avagy összecsengenie a soroknak kívül, avagy belül –
      a forma legjellemzőbb adottsága, hogy formailag semmiféle megkötöttséget nem tartalmaz!!!!!
      Vagyis éppen, hogy nekem való, és pontosan azokra a napokra, amikor szántszándékkal úgy hagyom a verset, ahogyan jött, az eredeti formájában, az eredeti érzéseket mellékelve benne.)

      OK. Feri akkor most légyszi olvasd el mit írtál, és a stílust, és csiszolj a kritikádon, mert ez az a hangod, ami miatt az AMF-en gyűlöltem a hozzászólásaidat, és végül figyelmen kívül is hagytam.
      Például: A szabad vers nem nekem való forma?
      Már ne haragudj, de ez gyakorlatilag szemenszedett személyeskedő sértés, szóval:

      Formátumot a kritikának légyszíves! És nem személyeskedő, sértegető stílust, mert esetleg átveszem a hangnemet és olyan formátumban szólok vissza, hogy te is megsértődsz! Kedvem lenne most hozzá!

      Szebb estét!
      Most rontottad el!

    • Ferenc Ficzura írta:

      Szia NeMo! Szerintem megint tévedsz, semmi személyeskedő hangsúlyt nem szántam a hozászolásomban. Hogyha figyelmesen olvastad volna azt mondtam “a ragrím is rím.”.
      Azontúl nem oly régen pont te írtad legyen hozzászólás ha negatív ha nem lényegtelen,
      Az hogy én néhol a kötöttebb verset éreztem, aztán egy szabadabb folyást engedtél a mondandónak mért ne írnám le, ha ezt dobta az agyam.Látod ezt is eltudom fogadni, hogy NeMo versforma.. Megjegyzem nem csak az összecsengő sorok adják a versnek a ritmusát, lüktetést,
      hullámzását. Nincsenek nyilaim, én csak azt írom, amit a kevés eszem és a szívem diktál.
      Amit konkrétan személyeskedő véleménynek tartasz az annyit tesz hogy a kötött verseid sokkal jobbak ez szerintem dicséret Igaz úgy forgatod,hogy mindenképp bántónak érezd, szerintem helytelen.Még vissza nézhető minden hozzászólás az AMf-en írtam az a tanúm, hogy félreértettél dolgokat mint ebben az esetben is KÉRETLEN hm nézz vissza a firkafalra.

      Szép estét

    • Ferenc Ficzura írta:

      Közben eszembe jutott, ha esetleg eltűnne a firkafalról a bejegyzésed itt megtalálod.

      “10:54 NeMo:
      Jó lenne, ha a jelenlegi 54 tagból nem csupán néhány ember írna hozzászólásokat, legyen az akár pozitív, akár negatív. Azt gondolom, egyetértetek abban, hogy fejlődni csakis úgy lehet, ha mások szemével is látjuk az alkotásainkat. Segítsünk egymásnak!”

      Szép estét

    • NeMo írta:

      Tudom, mit írtam a firkafalra. Nem azzal van gondom, hogy negatív véleményt írsz, ez jó. Figyelmeztet arra, hogy szerinted lehetne jobb is. Áronnak is ez volt a véleménye, csak épp olyan formában, ami nem volt bántó.

      Elemezném a hozzászólásodat:

      “Szia NeMo! Látom,hogy szabad versnek szántad és mégis a megoldások miatt, a rímek következetessége a szabad és a kötöttebb vers forma között billeg az egész.”
      Teljesen korrekt, itt kellett volna befejezned!

      “Biztos vagyok abban, hogy a szabad vers nem a te műfajod.”
      Személyeskedő, sértő, bántó, és feltételezi, hogy én nem tudok mást, vagy másként alkotni.

      “Persze a rag vagy toldalék rím is rím, csak mellékesen jegyzem meg,”
      OK
      “ami nem szép,”
      Miért is????????
      “sajnos ezzel mindenkinek (nekem is) meg kell birkóznia. Néha kompromszúm lesz a vége.”
      Rendben, ez egy önvallomásnak is felfogható…

      “A kevesebb kifejezőbb,”
      Szóval dagályos…

      “a lírát megtámogatva, kihangsúlyozva lehet még sokkal jobb a ez versed.”
      Mármint? Ha már javasolsz valamit inkább azt fejtsd ki, szerinted hogyan támogassam meg a lírát, ha a rímeim nem jók, meg mellesleg minek is, a hasonlataim pedig nyilván növelni fogják az amúgy szerinted hosszúra nyújtott mondanivalót.

      Nyilván jobb lenne talán kötött formában, röviden így:
      Karodba álmodtam éjjel magam,
      ahol nyugalom, fény és béke van,
      a félelem elfutott, mint a tűz,
      gyermek lettem, immár semmi sem űz.

      Persze, hogy ismerem a tiszta rímet és a kötött versformát, sőt, a rövid közlést is. De jelen esetben nem ez volt sem a cél, sem a megfelelő forma.

      Szép estét!

    • Mona írta:

      Bocs, hogy beleszólok.
      “Biztos vagyok abban, hogy a szabad vers nem a te műfajod. ”

      De, nyilas! Na de nyilas! Ez nálam is kiverte a biztosítékot. Oké, hogy az ember kénytelen negatív véleményt írni, de ezzel a kijelentéssel összetörhetsz lelkesedést, motivációt, embereket.
      A negatív vélemény is akkor értékes, ha építő. Ez itt… Ezzel a versírástól is elveszed az ember kedvét, annyira degradáló!
      Kérlek…a “negatív vélemény” nem egyenlő a…a határtalan, meggondolatlan szóömléssel! Remélem, érzed.

    • NeMo írta:

      Köszönöm, Mona!
      Akkor mégsem én értettem félre, mint ahogy Nyilas gondolja.
      És az, hogy nem megsértődtem, hanem válaszoltam, egy másik kategória, mert őszintén szeretném, ha Feri véleményformálása is alakulna. Azonban, amíg nem érzi, mennyire durva volt, nem tudom segíteni abban, hogy mások ne sértődjenek meg. Én már nem fogok, mert az AMF-en bizonyos mértékig hozzászoktam, azonban másoktól az életkedvét is elveheti a hasonló piszkálódás.
      Kritikát írni is tanulni kell!!!!!!!
      🙂

  3. B.Margit írta:

    Marcsika!
    Engem egy vers akkor érint meg, mikor olvasom, átélem, megélem az írójával.
    Nem a szótagokat számolom, nem a rímeket figyelem, hanem azt, amit kifejez,
    mesél a vers.
    Tiéd abszolút visszaadja a boldogságod.
    szeretettel ölellek

    • NeMo írta:

      Pontosan. 🙂
      Engem is akkor érint meg egy vers, ha hiteles.
      Köszönöm, hogy itt jártál!
      Szeretettel: Marcsi

  4. aron írta:

    Békét, gyerekek, mert szétültetlek! 🙂 A műhelyben van egy hosszabb összefoglaló a szabadversről, ha érdekel. Bár nekem nem az alapformával volt bajom, hanem a minőségváltással. Ilyen megtörténik velem is, ha elragad a hév, igaz csiszolni lehet.

    • NeMo írta:

      Értem, és értékelem a véleményedet.
      Évekkel ezelőtt írt verset azonban csak akkor írok át, ha magamnak nem tetszik, vagy ha olyan durva szarvashibát vétek, mint például a többszörös szóismétlés.
      (Volt már rá példa, hogy elhamarkodottan nyilvánítottam késznek egy művet, és évek múlva, műértő barátnőm hívta fel a figyelmet a hibámra. Az eredetileg 1 óra alatt megírt versen további 1 hetet dolgoztam, mégpedig kb 3 évvel később, mire azt mondtam, na most a jó…)
      Ez a versem viszont így tetszik, ahogy van, szóval marad a 2012-es verzió.
      Szóval: Köszönöm, az új alkotásoknál majd igyekszem jobban odafigyelni, hogy a formák ne keveredjenek egymással. A jövőre nézve igen hasznos a tanács.
      Ferivel meg magam ültetem szét magam, ha a szerinte félreértések folytatódnak, mert ha nem találjuk a hangot, akkor jobb, ha szótlanul csücsülünk az iskolapadban 🙂

    • NeMo írta:

      🙂
      Köszönöm!
      Akkor most 2:2, döntetlen a független olvasók közt a tetszett:nem tetszett arány.
      Aki azonban a legtöbbet nyom a latban, pozitívan értékelte, úgyhogy marad ahogy van 🙂
      A múzsa szava kétszázszoros érték!

  5. kosztolanyimara írta:

    Szia NeMo! Mindenki beledumál, ne haragudj 🙂 Jó vers ez, teljesen átjön a mondanivaló, ragríme pedig mindenkinek van.( itt észre sem vettem ) 🙂
    Amit esetleg megjegyeznék halkan, bár jól átjön, folyamatos , mégis valami miatt, a ritmus, vagy a gondolat, magam sem tudom, de annyi szent, hogy a “… de vajon ennyi elég?” után valamivel elválasztanám. Talán egy csillaggal. :), de persze, ahogyan érzed. 🙂
    ölellek,
    mara

    • NeMo írta:

      Köszönöm!
      Mint Áronnak is írtam, nem szándékozom ezt a verset átírni. A csillagra vonatkozó tanácsodat megfontoltam, de hiszen éppen maga a háromsoros, alig néhány szótagból álló tőmondat a csillag, ha úgy vesszük:
      “Kételkedtem.
      Benned, bennem.
      A szeretetben.”
      Megdöbbentőnek, gondolatébresztőnek, és nem utolsó sorban elválasztásnak szántam egy viszonylag békés, nyugalmas gondolat két része közt.
      Azért nem vetted észre a ragrímeket, mert valójában nincsenek is benne…
      Ölellek:
      Marcsi

Vélemény, hozzászólás?