Apró kapavágásokkal
majd
minden gyökered
elvágom
a földnek épp olyan szaga van
mint amilyen a szélnek
éppen levendula és
borostyán
nyáron nem illik gyászolni
most csak karókat faragok
– ez meg fenyőfa –
fejfának
túl puha
aron legutóbbi művei (összes megtekintése)
- hiátus - 2020-11-20
- Szabadvers a tévedésről - 2020-06-25
- szabadballada a tölgyről - 2020-05-25
Mint egy halk sóhaj. Vagy egy puha érintés.
Nem lehet mindig kiabálni.
Köszönöm.
Mindennek megvan a saját ideje. Nyáron tûrni kell, õsszel bízni, télen legyõzni, tavasszal új életet kezdeni. Minden évben, a gyász csak az élet után érkezzen, jó sok év(szak) körforgás után, lehetõleg akkor, amikor már csak a végtelen van hátra. Most erõ kell, most tûrni kell, ez nem végtelen!
Semmi nem végtelen… És nem tudom, nem jól van-e ez így…