Árnyak

Árnyak tűnnek, jönnek, mennek.
Testük, arcuk nevük, nincsen.
Kísértet kastélyban rémek,
övék lett köröttem minden.

Félelem nem lakik bennem,
nem rettegek a sötétben,
fütyörészni sincsen kedvem,
éjszakáim hűvösében.

Árnyak élnek körülöttem,
van akinek neve is van,
egy életben élnek velem,
léptük mint a kő úgy koppan.

Szerintem a bútor recseg…
Nincsenek itt hívatlanok.
Csak függönyünk ami lebeg,
ne riadj fel, csak én vagyok.

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)

Megtekintések: 638