Emlékszel?
Felszeleteltél.
Hideg volt az asztal
testméretű a kés és sehol egy virág.
Csak szentjánosbogarak
zúgtak beleégve
ahogy lángolt
a halogén.
Mona legutóbbi művei (összes megtekintése)
Képvers
Félajak
7 hozzászólás “Félajak”
Vélemény, hozzászólás?
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Metaforikus csapongás, hm és csak félig adtad magad. Tetszik!
Szép napot!
Köszönöm, örülök, ha tetszett!
Mondom, miféle képvers ez…? Aztán látom a címet. 🙂 Hogy maga a vers…? Sok olvasást igényel, látok képeket, de össze nem állt még nálam.
Amikor valami annyira fáj, hogy úgy érezzük, szinte ketté vágnak. Függőlegesen a fejbúbtól, egészen ketté. A többi az életem színei.
Köszönöm itt-jártad!
Tetszett. 🙂
Puszillak.
Andy
És miért? 🙂
Puszi!
Tudod, van egy hasonló versem, elég régi és egy kicsit hosszabb is, de az érzés ugyanaz…Valami álom hatására írtam, ami nagyon erősen bennem él azóta is… Egyébként, van egy nagyon jó dal is ami ilyesmiről szól. Darabokban (Vad Fruttik), a címe, majd hallgasd meg. :)Pusszzz.