Kérész-szerelem

Nos, hát itt vagy velem végre…
Ég a szemem a fáradtságtól, de nem bírlak nem nézni,
S tán még a könnyem is elcseppen kicsit, válladon porladva…
A könnyű érintéstől megrebbensz álmodban,
Ahogy a pillangó szárnya gondolkodik, hogy repüljön-e,
De csak közelebb bújsz hozzám, álmos-ledérül…
Látom az arcod és a kis pihék a füleden táncot járnak,
Ahogy közelebb hajolok feléd és óvatos leheletem
Feléjük száll a sötétségben, mint vad vihar a tengeren…
Hányszor visszatértem a létezésbe, hogy ez így legyen,
Most mégis oda adnám mindenem, az életem, hogy
Lehessen ez akár, csak egy kérész-szerelem…

Stiksz Sándor legutóbbi művei (összes megtekintése)



Vélemény, hozzászólás?