Kérjük jelentkezz be vagy regisztrálj az oldal összes funkciójának használatához!!

Kevesebb…

Kevesebb…

Már nem vagyok gyertyaláng,
de a tűzvihar is kialudt
szívemben…
– szerelemben
nem hirdet senki győzteseket,
mi mindig
félisteneket szeretünk,
s homályosan csillogó
tükörbe építjük vágyaink.
Álmaink
hazugságainkból teremtődnek,
s megmaradunk közben
ártatlan szenvedőnek,
de csak addig, míg végül
leesik szemünkről a fátyol,
s szivünkben a vér
utolsókat lángol,
mert kitépett belőlünk
minden reményt
a jelen,
s ellenfelekké válunk
önmagunknak…
– aztán beavatottnak
képzeljük életünk,
megmagyarázzuk,
miért, s kivel vétkezünk,
mert hisszük, hogy szabad,
s befészkeli magát
lekünkbe a gondolat,
hogy megéri…
– mert mindig érdemes
remélni…
Könnyeim kihűlve peregnek
hajamra,
s karjaimra telepszik
a lelassuló idő…
Talán érthető,
hogy miért keresem
a kozmikus szélben
elsodrodó álmokat…
– sok a hazugság, és túl kevés
az őszinte ámulat
bennem.
Eleresztem hát kezemből
a jégbe záródott fényeket,
s kevesebb homályból festek
magamnak reményeket…

Latest posts by Ariel (see all)




  • 6 hozzászólás ehhez: Kevesebb…

    Szólj hozzá!