Kezdet vég nélkül

Könnyű a lelked és vidám.
Egy nagy szerelemre éhes.
De tudd, a szerelem, komám
mindenkinek kétesélyes.

Mikor épül fel az a híd
két ember között? Ki tudja?
Egyszer csak átkelésre hív
bár gyenge minden darabja.

Félő szívvel közelítesz
csalogatva szép szemétől,
lázas képeket vetítesz
egy jövendő ölelésről.

Szavad rekedt, kezed remeg
előtted áll ő, a kedves.
Feléje nyúlsz, érintheted
két kis keze engedelmes.

Úgy simul kezedbe mintha
helye mindig ott lett volna…
A meghitt, szép pillanatba
beledördül durván apja:

„Egy fiúval kapu előtt?!
Nem vagy te amolyan céda!”
Mind eltűnnek csillag ködök
ti ott álltok leforrázva.

„Mennem kell.” Nem néz szemedbe
a lány, és a kaput nyitja.
Ma már nem leszel szeretve
visszabújhatsz magányodba.

2016.10.11.

Kolumbán Jenő legutóbbi művei (összes megtekintése)




Vélemény, hozzászólás?